Csak stílusosan + megtudtunk valamit

Részemről lezártnak tekintem a mostani vizsgaidőszakot, holott igazából hétfőn kezdődött. A múlt héten 6 vizsgát vagy tesztet írtam 5 nap alatt, ami mit ne mondjak, nem volt a kedvencem... DE nagyon megérte, mert cserébe csak 3 vizsgám maradt az igazi vizsgaidőszakra, ebből egyet letudtam tegnap. :) Lehet irigykedni. :D De most hagyjuk is a számokat, mert nem erről akartam beszámolni.

Úgy tűnik, hagyománnyá vált, hogy Cs tanár úrral kapcsolatban mindig meglepetések érnek. És nem, most nem a legutóbbi eseményekre gondolok, azon túl kell lépni. Ha csak a tavalyi akciónkra visszaemlékszem, amikor kérvénnyel a kezünkben rohantunk megtalálni a tanár urat a Kálvinon, vagy amikor "ötös fejében" kellett visszapakolnunk a szakdolgozatokat a könyvtárba, régi szép idők... :D Mintegy stílusos búcsú, újabb emlékkel bővült a tárház tegnap is.

A világ legnagyobb nyugalmával álltak sorban olyan fél órája, hogy felvegyek pár fotót az egyik bevásárlóközpontban. Volt még 40 percem a Korea története 3. szóbeliig, ami ugye Cs tanár úr tárgya. Ekkor hívott fel az egyik barátnőm, és kérdezte, hol vagyok. Miután helyzetjelentést adtam, közölte, hogy a tanár úr már elkezdte a vizsgát, 10 ember már be is ment. :D Vetettem egy szomorú pillantást az előttem álló már csak 4 emberre, és a mögöttem lévő kígyózó sorra, majd egy hirtelen mozdulattal kirontottam a sorból és elrohantam a metró felé. Levegőt kapkodva beestem a második turnusra, és kaptam egy halvány ötöst.
Cs tanár úr decemberi vizsgáit mindig "belengi  a karácsony szelleme", hát most még beljebb lengte, ha fogalmazhatok így. :D Nos, így kell stílusosan távozni. :)

Kicsit komolyabb téma, szintén tegnapi esemény. B tanárnő gyűlést hívott össze a koreai szakosoknak, mesterszakosoknak. A gyűlésre nem egyedül érkezett, az intézetigazgató is eljött. Furcsa volt a légkör. Az intézetigazgató röviden felvázolta a helyzetet, újat nem mondott, szóval nem lettünk okosabbak. Elmondta azt is, hogy nem tudott ilyesfajta felsőbb presszióról, a tanár úr távozása hirtelen jött, előzetes problémamegoldási kezdeményezés nélkül, ő se tudja a valódi okot. Engedtessék meg nekem, hogy kételkedjek egy icikepicikét... Arról biztosított minket, hogy nem kell aggódnunk a szak jövője miatt, nem kell új szakot keresnünk, minden tőlük telhetőt megtesznek. Azt is kérte, hogy legközelebb hozzá forduljunk, és ne a médiához, szóval psszt! :D

Na, de amiket megtudtunk: megnyugtatóak a kilátások, az új tanszékvezető B tanárnő lett. Én személy szerint örülök ennek, a tanárnőt egy nagyon lelkes, alapos és elhivatott tanárnak ismertem meg. Természetesen bővült az óraadók köre, több tanár is fog minket tanítani pl. a Kínai Tanszékről. Breaking news: Osváth Gábor tanár úr is vállalt órákat, visszatér ilyen forában az ELTE-re! Ez nekem hatalmas öröm, sose gondoltam volna, hogy tőle is tanulhatok majd. :) O tanár úr már nyugdíjas, szakterülete a nyelvészet és a koreai irodalom, ő írta azt a nyelvkönyvet is, amiből elkezdtem koreait tanulni. :) Ha minden igaz, a Korea története órákat is ő fogja tartani. A tanegységlistában lehetnek majd változások, de a főbb területek megmaradnak.
Összességében ezek igazán jó hírek, úgy érzem izgalmas lesz a következő félév.

Fémjel nélkül

Nem értek a politikához, nem látom át egy felsőoktatási intézmény érdekeit, és működésének elveit. Nem tudom, ki milyen döntést hozhat. Még csak az sem az én dolgom, hogy megkérdőjelezzek bizonyos döntéseket. De egy valamit én is látok, mi is látunk: ha valami úgy történik, hogy egyik nap még senki se számol vele, és másnapra megtörténik egy igen nagy törést hagyva maga után, akkor valami nincs rendben. Nagyon nincs.

Nem foglalhatok itt állást, nem fejthetem ki azokat a dolgokat, amiket azóta tanáraimtól hallottam ezzel kapcsolatban. Nem mesélhetek arról, hogy azóta kik milyen lépéseket tettek, nem is tudok mindről. Még csak azt se mondhatom el, hogy saját szaktársaimmal és barátaimmal mire jutottunk, amikor körben ülve próbáltunk rájönni, mi a csoda történik. Láttam már tweetet erről a dologról twitteren, rövid hírt egy hírportálon, ezeket nem fogom reklámozni, bárki rákereshet. Hivatalos üzenet és értesítés még nekünk se érkezett. Én csak azt adom át, amit elsőkézből kaptam.

"Tisztelt Hallgatók,

Sajnálattal értesítem Önöket, hogy 2018. január 1-től nem tudom folytatni oktatói tevékenységemet az ELTE Bölcsészkarán.

Ennek okait nem tudom részletesen kibontani, de azok a szakos hallgatói érdekképviselők, akik októberben részt vettek a legutóbbi Intézeti Tanácsülésen a koreanisztika doktori programról szóló megbeszélésen már bizonyára érezhették ennek előszelét.

Az elmúlt időszakban egyre nehezebben tarthatóvá vált helyzetem az egyetemen: olyan szintű állandó felső pressziót kell elszenvednem, ami mellett képtelen vagyok folytatni oktatói munkámat.

Az elmúlt tíz év során hatalmas élmény volt számomra, hogy a koreai alapképzést kidolgozva és akkreditáltatva, majd a koreanisztika mesterképzést kidolgozva és akkreditáltatva, legutóbb pedig a koreanisztika doktori programot kidolgozva egy új tudományág magyarországi bevezetésében vehettem részt. Rendkívül fájdalmas számomra, hogy olyan helyzet alakult ki, amelyben a megkezdett munkát folytatni nem tudom.

Mindegyiküknek minden jót kívánok, és elnézésüket kérem, hogy tanulmányaik során nem tudom tovább kísérni Önöket.

Csoma Mózes"

Mint mondtam, még mi sem kaptunk senkitől hivatalos értesítést, sem információt arról, hogy mi lesz a jövőben. Hogy ki fogja átvenni a Tanár úr helyét, és folytatni, illetve megpróbálni folytatni 10 év munkáját. Hogy az óráit ki és hogyan fogja nekünk megtartani, egyáltalán átadni azt a tudást, amit ő a képzés keretében nekünk meg akart tanítani. Hazudnék, ha azt mondanám nyugodtak vagyunk, és nincsenek kétségeink, vagy nincs valamiféle düh bennünk a helyzet miatt.

Amit viszont ki merek jelenteni: ezzel a történéssel nem tudok jobb kifejezést találni egy fémjel került le a magyarországi koreanisztikáról.

Én remélem a legjobban, hogy majd a tavaszi félév bejegyzéseit a megszokott vidám hangnemben tudom folytatni. Kicsit így is úgy is másként, de azért na. :)

Helyzetjelentés 2 - Itt vagyok

Fél év telt el azóta, hogy utoljára írtam ide valamit. Kis híján szem elől vesztettem azt a motivációt, ami elindított, amikor elkezdtem írni ezt a blogot. A célt, hogy betekintést nyújtsak abba, milyen a koreai szak, és ezekkel a legtöbbször szórakoztató kis történésekkel, na meg a tárgyakról való beszámolókkal megfeleljek az érdeklődők kíváncsiságának. Röviden, hogy megalkossam azt, amit én is szívesen olvastam volna évekkel ezelőtt. :)

Bevallom töredelmesen, nem feltétlenül néztem volna rá a blogra, ha nem történik valami a napokban, ami mindenkit váratlanul ért, és hogy őszinte legyek, azóta is egyfajta pánikhangulatot és értetlenséget tart fenn a koreai szakon... Erről írni kell. A következő bejegyzések egyikében meg is fogom tenni.
De ez most inkább hadd legyen annak a terepe, hogy picit utolérjem magamat, és persze hírt adjak arról, hogy folytatom a blogírást, és hogy megköszönjem, hogy ennyien olvastátok a bejegyzéseimet eddig is. :) Szóval ahelyett, hogy éppen  a vizsgákra készülnék, amik jövő héten kezdődnek, engedtem az ihletnek, hogy most rögtön kiírjam ezt magamból. És most, ahogy gépelek, rájöttem mennyire hiányzott... egyszerűen szeretek írni, és hiba volt elhanyagolni a blogot, de talán ennek is megvolt a maga oka.

Ahogy gyorsan végigpörgettem a legutóbbi témákat, látom, hogy amit mindenképp sütrgősen pótolni fogok, azok a tárgyleírások, és majd nemsokára a harmadik vizsgaidőszakról is beszámolok. Elvégre itt vagyok mindennek pont a közepén. Másfél éve kezdtem el, és másfél év van hátra a koreai szakos tanulmányaimból.

Újult lendülettel, és egyfajta kötelességtudattal is, következzenek az új bejegyzések, örülök, hogy velem tartotok. :)

Helyzetjelentés

Közel 3 hónapja egy sort se írtam a blogra. :( Hát, mit ne mondjak, nem így terveztem. Sikerült annyi mindenbe belekezdenem a második félévben, hogy biztos legyek abban, hogy a következő tanévben ezt nem így csinálom. Avagy kevesebb fele szaladgálok.
Megpróbálom most így elsőre összefoglalni, mi történt ebben a 3 hónapban, és ezzel szépen lassan visszatérek a blogíráshoz. :)

Véget ért az első évem az egyetemen, hihetetlen, hogy a harmada eltelt az alapképzésnek, ha nem figyelek, már írhatom is a szakdolgozatot. Már alakul a harmadik szemeszter órarendje is, csak egy órámnak az időpontját nem tudom még.
Ami a minort illeti, a végső sorrendem a MID lett, utána A selyemút kultúrái, és harmadiknak -csak hogy kitöltsem a rubrikákat- a szerkesztői ismeretek. A selyemút kultúrái minor azért tetszett meg, mert ömlesztve van benne egy rakat Közel- és Távol-keleti történelmi, gazdasági, társadalmi témájú tárgy, amiket kedv szerint lehet összeválogatni. Csak az van megszabva, hogy milyen arányban legyenek a történeti és művelődési tematikájú kurzusok. És ha elkezdem a BGE-n a kereskedelem és marketinget ősszel, akkor nem árt egy olyan minor, aminek az óráit szabadabban tehetem össze. De mivel még mindig nem tudom, belevágok-e szeptemberben a "kétszakosdiba", (meg mert régóta érdekel) maradt az első a magyar mint idegen nyelv. Gondolom augusztus körül kapunk majd értesítést, ki melyikre került be. (Frissítés: felvettek a MID minorra :) )
Az ügyviteltől és a szerkesztőitől végül búcsút vettem. Előbbitől mert csupa rosszat hallottam róla (ez nem jelenti azt, hogy az is, de engem meggyőztek), utóbbitól meg mert jobban tetszett A selyemút kultúrái minor. Ráadásul kiderült, hogy ehhez a kettőhöz külön motivációs levél szükséges, aminek a leadási határideje május volt (amiről senki se tudott, tipikus :D), de én éppen akkor annyi feladat alatt csücsültem elásva, hogy konkrétan esélytelen volt, hogy még egy életrajzot és motivációs levelet is összeállítsak addigra.

A KKK-s Sejong nyelvtanfolyamot sikersen befejeztem. :) Jövőre kezdem a következő szintet; nagyon megtetszett, nagyon hasznos volt, rengeteget tanultam, és szükségesnek érzem, hogy folytassam.
Lassan vége a fél éves cikkírói munkámnak is a központnál, még 2 cikket fogok írni, és azzal letelt a "munkaidőm", mint a 4-es csapat tagja. Nem fogom folytatni, mert nem éreztem annyira közel magamhoz a dolgot, úgy tűnik a blogírás inkább nekem való, bár szegény elhanyagolt blogom nem így gondolja :D. Jó tapasztalat volt, leginkább fordításokat írtam, és örültem, hogy egy ilyen munkában vagyok benne, de egy idő után teherré vált, hogy mindig újabb és újabb témát kell keresni. Amióta létrejött a Korea in Hungary, minden cikkírónak minden hónapban 2 teljesen új témában kell írnia, és nehéz volt, hogy mindig olyat találjak, amiről még nem írt senki.

Úgy terveztem, ősszel újra nekiveselkedek a TOPIK II-nek, de végül beláttam, hogy itt van a nyár közepe, és még nem is készültem rá, ezért inkább csendben szorgalmasan tanulgatok a nyáron, meg majd a következő tanévben persze, és jövő szeptemberben talán egy masabb szintet is megugrok. Most a Korean Granmar in Use Intermediate könyvet veszem végig, meg tanulgatom a szavakat a Memrise segítségével. Nagyon jó kis mobilos szótanulós app, nagyon ajánlom mindenkinek. Szinte bármilyen nyelven, bármilyen tematikában lehet találni set-eket nem tudom, hogy mondjuk ezt magyarul :D, aminek a szavait különböző feladatokkal lehet elsajátítani, meg van benne ismétlés is.

A második félév vizsgái című bejegyzés ezúttal elmarad, mert már nem emlékszem pontosan melyik vizsga hogy zajlott... De a tárgyleírások úgyis izgalmasabbak, azok pedig naprakészek, és azok is lesznek majd ősszel is. :)

Második félév tárgyai II.

Ma a koreai nagykövet tartott nekünk előadást Magyarország és Korea diplomáciai kapcsolatáról. Meglepett, hogy milyen könnyedséggel beszélt. Ha szabad ilyet mondanom egy ilyen pozíciójú emberről, nagyon jófejnek tűnt a legnagyobb tisztelettel. :D Na de még hátra van 4 tantárgy...

Távol-keleti vallások:

Ez egy furcsa óra. Mire a leírás végére érek, ki is derül miért. Az óra felelőse B tanárnő, akit én úgy hívok: Mongólia legfelsőbb szakértője. Egy elképesztő tudással és kisugárzással rendelkező hölgy, aki a Távol-Kelet vallásairól tart nekünk órát, illetve övé a sámánizmusról szóló pár óra, a többi vallás pedig a vendégelőadók reszortja. Azokról nem is ejtenék sok szót, mert semmi extráról nem tudok beszámolni. Ez a tanárnő viszont egy jelenség. Sámánokkal dolgozik terepen, kutat, tanít, könyvet ír. Mindig fekete ruhában látom, és a laptopjának háttere, amit ugye gondosan kivetít a 200 hallgató elé MINDIG egy kakas, vagy egy kakas, tyúkok kíséretében. A múlt órán nemes egyszrűséggel tette fel a kérdést, van-e valakinél nyúlcsont, mert az övé elveszett. :D Ezen túltekintve, nagyon jól tart órát, könnyű figyelni, és talán ez a kurzus nyerhetné el a legjobb órák a félévben címet, legalábbis azok, amiket B tanárnő tart. A vizsgára való jelentkezés feltétele egy beadandó, aminek a témája aitiológiai mítoszok elemzése. (Nem egy rövid és könnyen megírható munka lesz, már most érzem...)


Távol-keleti művészettörténet:

Ez az óra egészen konkrétan M tanárnő első féléves Ókori és keleti művészettörténet órájának folytatása, csak végre olyan nevet kapott, amiről valóban szól. A félévben Korea és Japán van terítéken, és bár pénteken már vizsgafelvétel van, még csak Koreát vettük végig a szokásos módszerrel: diavetítés, amit lelkesen fotózok, szépen, előrelátón. Japán művészetébe még bele se kezdtünk, pedig kétszer olyan hosszú lesz, mint Korea, szóval nem tudom, hogy fogunk időben beleférni, de talán nem kéne ilyenek miatt aggódnom, elvégre nem én vagyok a tanár. :D Egy beadandót kellett írni, mint a múltkor, egyfajta képes műgyűjteményt, rövid műelemzéssel.

Szöveg, írás, kiadvány:

Ez a tárgy pedig megkapja a leghasznosabb tárgy címet. T tanárnő tartja az órát, akivel múlt félévben a Tibet buddhista kultúrája című órám volt. A nevéből nem derül ki, de az óra keretein belül azt tanuljuk meg, hogy néz ki egy szakdolgozat, mi van benne, hogyan érdemes témát találni, anyagot gyűjteni, azt elrendezni, stb. Bár nagyon száraz az egész anyag, semmi vetítés, csak a tanárnő szavai, de azt hiszem még nagyon fogok örülni ennek a tudásnak, amikor majd a szakdolgozatom felett ülök. Egyébként megértettem, mire jó a szakdolgozat. :D "Hozzáteszünk egy cseppet a tudomány nagy tengeréhez." Én például a Koreáról szóló tudomány nagy tengeréhez. Csak valami apró, de ütős újdonságot kell hozzá felfedeznem addig. Az óra sajátossága: utolsó percekben kapott e-mail arról, hogy az óra elmarad. Nem másodjára fordult elő tegnap sem. :D

Bevezetés az irodalomtudományba:

Itt és most tördelmesen bevallom, erre az egy szem kurzusra nem járok be, mert ez lenne az egyetlen órám csütörtökön. Bár az első két előadáson ott voltam, de ha ütnek se tudom pontosan megmondani miről szól. :D Van 12 szerző, és az ő értekezéseik, amiket értelmezve kéne olvasni a különböző irodalmi irányzatokkal, elméletekkel kapcsolatban. A pech az, hogy kifejtős lesz a vizsga...

Órarend - 2. félév

Íme a csodálatosan szerkesztett excel órarend, csak a "rendes" egyetemi órákkal. Így egész békésnek tűnik nem? Ilyen 2,5-3 órás szüneteket pedig soha többet. Na nem mintha sok beleszólásom lenne. :D

Második félév tárgyai I.

Annyi esszét, beadandót, cikket írtam már a mai napon, hogy úgy döntöttem itt folytatom. :D Jöjjenek végre a második félév tárgyai.

Tanulás, gondolkodás, társas viselkedés - euro-amerikai és kelet-ázsiai minták:

Igen, ez mind egy tárgy neve. Szabad kreditként vettem fel a PPK-n, ami azt jelenti, hogy ez az órám nem a BTK-n van, hanem a Kazinczy utcában, de nem egy vészes távolság. Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném minden Távol-keleti szakosnak! Tény, hogy elég keveseknek van lehetősége arra, hogy jobban belelássanak abba a gondolkodási rendszerbe ami jellemző -most hadd legyek exakt- a koreaiakra. Ahhoz ugyanis vagy rengeteg időt kell koreaiakkal tölteni, vagy egyenest közöttük élni huzamosabb ideig. Bárki bármit mondd, én meg vagyok győződve róla, hogy úgy nem lehet megtanulni egy nyelvet, hogy nem értem a kultúráját.

Hogy hol függ össze ez a két mondat? Magamon teljesen megfigyeltem, hogy amióta hazajöttem Koreából, sokkal könnyebben értem meg a nyelvtani formulákat, és azokat a kifejezéseket, amiket nem lehet lefordítani. Ezek egész egyszerűen összefüggnek. Ha értem mit miért tesznek, és miért úgy ahogy, azaz értem az ún. kultúrát, akkor sokkal könnyebben fogom megérteni, miért úgy fejezik ki szóban, ahogy, másrészt csak így van értelme az egésznek nem? Mit gondoltok, véletlen, hogy egy amerikai nem keresi ('earn)', hanem csinálja ('make') a pénzt? Nono... ezek szorosan összefüggnek.

Rövidre fogva a dolgot: Pont ebben is nyújt hatalmas segítséget ez a tantárgy. Megérteni azokat a pszichológiai különbségeket és mintákat, amik lezajlanak egy "kelet-ázsiai" vs. "euro-amerikai" fejben. Nagyszerű, hogy ilyet lehet tanulni. Jó, nyilván a legtöbb esetben ezek sarkítások erősen, de a tendencia tökéletesen követhető. Egyébként ez egy mesterszakos tárgy. :D Azokat az arcokat úgy lefotóztam volna, amikor körbekérdezték, hogy ki milyen szakos, hanyad éves... Az órát felváltja tarja egy fiatal magyar nő, és egy középkorú vietnami hölgy, aki tökéletese beszél magyarul.

Korea története 2.:

A régi sztori: Cs tanár úr, a "csak ne családi fotó legyen" képei, és a koreai törénelem fejezetei. Ebben a félévben eljutottunk a második világháború végéig, illetve a félsziget megosztásáig. Továbbra is sok az érdekes plusz sztori, bár erősen megfogyatkoztunk erre az órára. Cs tanár úr meg is jegyzi minden órán, hogy milyen családias a légkör. Semmi pénzért nem hagynám ki, hiába van benne szóról szóra a tudnivaló a könyben.

Hagyományos koreai művelődés:

A hősi tárgy, aminek a felvételéért lélekszakadva rohantunk Cs tanár úr aláírásáért, miközben megállíthatatlanul távolodott a TO ajtaja, és vele együtt a lehetőségünk is. Anyway. Megérte küzdeni érte. Egyrészt nagyon érdekes óra, mondanom se kell, a hagyományos koreai kultúra elemeivel foglalkozunk (hanbok, paloták, ünnepek, ételek, Jeju stb.). Az órát egy fiatal lány tartja, ha jól tudom az egyetlen doktorandusz a koreai tanszéken. Minden órára készít egy ppt-t, sok szép képpel, amit mindig meg is kapunk, szóval nem lesz vészes a vizsga remélem. Rengeteg szót kell memorizálni, amit egy mai koreai fiatal se tud, de ez a szépsége a dolognak. Ha nagyon gyakorlatiasan akarom megközelíteni, legalább eggyel kevesebb órám lesz negyedik félévben, Mindenképp nyertem.

Klasszikus koreai nyelv és kínai írásbeliség 2.:

Ennek az órának a neve nemes egyszerűséggel "kínai"-ra módosult köreinkben. Sajnos nem valami izgalmas óra, ráadásul tökéletesen elsajátítható itthoni keretek között, de mivel gyakorlat, ezért be kell járni rá. Engem ez nem zavar különösebben, de kivételesen megértem azokat, akiket ez felbosszant. A vicc az egészben, hogy otthon dolgozzuk fel az anyagot, az órán csak újra azokat a feladatokat vesszük át, amik a házi feladatban voltak. Elég gyorsra vettük a tempót, minden héten 13-15 új karakter, ami emészthető mennyiség, csak az első félévhez képest gyors. Ha jól számoltam év végére, és ezzel a kurzus végére olyan 180 karaktert fogunk ismerni és használni. Szeretem azt amit tanulunk ezen az órán, csak ne lenne ilyen vontatott...

Koreai nyelv 2.:

Egyszer már kifejtettem kettébontva, hogy milyennek látom haladóként, és milyennek kezdőként, ezért most csak általánosságban fogok róla írni. Az órák menete ugyanaz: ppt, rajta az új szavak, majd a könyvben a feladatok. Most végeztünk az első könyvvel. Itt is felgyorsítottunk, de ez még mindig nem elég. Egyáltaln nem. A félév végén lesz egy alapvizsga, aminek 3 része lesz, mint egy hagyományos nyelvvizsgának. Újdonság: már írtunk kettő fogalmazást. Hír: jövőre csak egy óránk lesz egy héten. ㅠㅠ Következmény: éljen a KKK-s tanfolyam és a Korean Grammar in Use. Most nagyon rákapcsoltam mindkettőre. Y tanár úr minden második órán elmondja az öszöndíj feltételeit. Engem ez motivál. Nem egyszerű, egyáltalán nem, de az tuti, hogy a nyáron rengeteget akarok haladni.

Mi legyen a minorral?

Úgy indultam neki ennek a kérdésnek teljes nyugalommal első félévben, hogy nekem ezzel most nem kell foglalkozni, úgyis 2 éves minort választok, és úgyis a magyar mint idegen nyelvet. A terv tulajdonképpen megmaradt, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne egy kínai vagy nagyon esetleg mongol nyelvi minor.

Ezt egyféleképpen tehetem meg gondoltam én, a Kelet-ázsiai kultúrák minorral. Ebben a  minorban ömlesztve van az összes Távol-keleti nyelvi szak tárgya, amiből kedvére válogathat össze 50 kreditet a hallgató. Bár 3 éves tárgy, de mivel így nem kötött a haladás, talán ki lehet hozni 2 év alatt.

Épp ezeket számolgattam, amikor hallottam arról, hogy pont erre jó a Délkelet-ázsiai kultúrák c. minor (megtévesztően hasonlít a nevük, de ha belegondolunk, azért eléggé más terület), amiben hasonló tárgyakra jóval több kreditet lehet kapni, ezért el lehet végezni 2 év alatt.
Már latolgattam, hogy lehet, hogy akkor ebbe majd belevágok, de azért rákérdeztem az egyik HÖK-ös lánynál, hogy indul-e egyáltalán ez a minor. Fogalmam sincs honnan sejtettem meg, hogy itt bökkenő lehet, de mintha derengett volna valami. Akárhogy is, a lány írta, hogy 2013 óta nem indul sajna ez a minor, csak nem vették le a BTK honlapjáról a tanegységlistát. Azóta se? :D

Azt hiszem ezt jelnek veszem, és nem tántorodok el az eredeti tervtől. Ha jól tudom 3 minort kell/lehet majd megjelölni májusban. Szóval marad a MID és a szerkesztői ismeretek, és jó eséllyel ez a sorrend is.
Maximum felveszem majd a kínait, vagy valamit szabad kredit gyanánt, bár akkor már jócskán túlteljesíteném a 10 kreditet, de erre csak akkor kerül sor, ha nagyon elvetemültté válnék szeptemberre.

Korea nap, tombola, és Starbucks

Elkészültem a második cikkel, szóval itt folytatom az eszmefuttatást. Mág mindig nem a tárgyleírások jönnek, hanem egy frissebb téma.
Péntekre egy egész napos diákkonferenciát szerveztek a mesterszakosok Korea: Múlttól a Jelenig címmel.

A program úgy nézett ki, hogy a mesterszakosok adták elő kb. 15 perces mini előadásaikat, köztük volt három szünet, és tombolahúzás. Gyanítom a szakdolgozatuk témája lehetett a cím, és abból tartottak összefoglalót. Az elején még szorgosan jegyzeteltem, de kiderült, hogy készül a nap előadásaiből egy konferenciafüzet. Sebaj. Több témakörre osztották fel a napot, volt szó történelemről, gazdaságról, társadalomról, és még egy csomó témáról, például Gumihoról az kilencfarkú rókadémonról, az észak-koreai menekültek beintegrálásáról, az üzleti kultúráról, stb.
Azt hiszem ha így utólag belegondolok, az előadók jobban érdekeltek mint az előadások. Jó korán odaértem már, és beleláttam az előkészületekbe, és elfogott az az érzés, hogy a lejobb helyen vagyok, és az a kicsit már eltompult izgalom is elfogott, hogy Koreáról fogok hallani. Szóval ahogy őket néztem, a jövőbeli magmat is láttam. Szentimentáis megjegyzés szekció vége.

Volt tombola! Életemben ha emlékeim nem csalnak, összesen egyszer nyertem valami, de abban sem vagyok biztos. Most viszont rögtön a második az én számom volt, amit kihúztak. :) Választhattam kb. 5 kihelyezett könyv közül, de nem igazán volt időm elolvasni a címeket, ezért találomra nyúltam az egyik könyv után. Csoma Mózes: Magyarok Koreában című könyve lett a nyertes, amiből a tanár úr sokszor idéz az órákon, mindig figyeltem a kezében, most már lett saját példányom belőle. :D Találtam benne egy interjút Osváth Gábor tanár úrral arról az időkről, amikor a KNDK-ban tanult, ezt a vonaton hazafele rögtön el is olvastam, és nosztalgikusan emlékeztem vissza arra a kb. rajongói levélre, amit 5-6 éve írtam neki, mint példaképemnek, bár végül nem küldtem el az irományt. :D

És egy rövid off topic megjegyzés: olyan szépen sütött tegnap a nap, hogy úgy döntöttem ennek tiszteletére megveszem azt a starbucksos kávét, amit hónapok óta tervezek. :D Kizárt, hogy ennyi pénz kiadjak egy pohár kávéra, szóval ebből nem lesz gyakorlat. A lényeg: magabiztosan ledarálatam a szöveget, amit már hónapok óta mondogatok magamban "Egy nagy Chai Latte-t szeretnék kérni espressoval hidegen, jég nélkül." Elég hatásosra és new yorkosra siekeredhetett az előadásom, mert a lány a kasszánál angolul szólított és ismételte el a rendelésem. Pár másodpercig mérlegeltem, hogy szórakozzak-e kicsit, és válaszoljak angolul, vagy tegyem szóvá, hogy a nevem ellenére magyar vagyok vagy valami olyasmi, de végül azt hiszem a döbbenet hatására kiböktem, hogy szívesen társalgok angolul, de egyébként magyarul is beszélek :D

Na szóval...

Na szóval... első félévben kapkodnom kellett a teendők után, mert egy csomó felesleges időm volt, most kicsit úgy érzem kapkodnom kell a szabad percek után, ezért szégyen szemre a blogot is elhanyagoltam. Bár sok új elfoglaltságom és kötelességem van, de ez nem lehet ok arra, hogy ne legyen időm blogot írni (legalábbis ezt el akarom kerülni), ezért inkább csak megírom ezt az új bejegyzést, és nem fejtegetem itt az okokat. :D

Állandóan müködő üzemmódban itt van az asztalomon egy papír, amire írogatom az ötleteimet, hogy miről szeretnék írni, de közben rjöttem, hogy a legtöbbnek semmi köze nincs a koreai szakhoz, maximum Koreához, szóval felmerült bennem, hogy majd nyitok ezeknek a magasröptű gondolataimnak egy külön blogot, de itt maradjon csak meg az, amiért elkezdtem az egészet, azaz beszámolok arról, mi folyik az ELTE koreai szakon, és az ezzel kapcsolatos dolgokról.

Következzék először pár mondat a KKK-s nyelvtanfolamról, amit tavasz elején kezdtem el.
Hát, eléggé megérte várni, és az ismeretlenbe belevágni, a Tanárnő ugyanis teljesne lenyűgözött és megnyert. A Sejong Hakdang intézettől érkezett, szóval onnan, ahol a Sejong nyelvkönyveket is kiadják, amiből tanulunk. Hihetetlenül energikus és lendületes nő. Képes volt 90 percig folymatosan fenntartani a figyelmet, és mindezt nem szűnő, lelkes vidámsággal. A harmadik órán kicsit fáradtnak tűnt, és nehezen válaszolt a kérdésemre, de ezt betudom annak, hogy szegény elvégre pár hete érkezett és máris munkába állt, az nem lehet egyszerű.

A 4-es szinthez csatlakoztam, aminek bár a nyelvtanát tudom, de mindig is tudtam, hogy nem ezzel lesz a gond. Valahogy a komplexitás hiányzik a tudásomból. Nagyon sok nyelvtani formulát és jó kis koreais beszédfordulatot ismerek,  de híján vagyok a bő szókincsnek, és sajnos rá kellett döbbennem, hogy egy csomó szó leírásánál bizonytalan vagyok, úgyhogy ez a szint tökéletesen megfelel a toldás-foldának, ami a koreai tudásomat illeti. Annak idején pont ennek a "toldás-foldásnak" az elmaradása volt az, ami ellehetetlenítette a hatékony német tanulásomat, szóval ezt újra nem fogom ejátszani.

A Tanárnő mindent koreaiul magyaráz, a szavakat is mindig, sőt néha el is játssza őket vagy példamondatokat hoz, ami talán a leghatékonyabb módja a szótanulásnak. Készített külön szituációs feladatokat, és kaptunk szószedetet, házi feladatokat, és gyakorló lapokat is. Még sose tanultam koreait ilyen gondosan szervezett módon, ezért nagyon élvezem. :D

Ma lesz a negyedik óra, és hála az óraátállításnak, már majdnem világosban fogok végezni.
Még adósa vagyok a Korea in Hungary-nek is egy márciusi cikkel, de amint ezt pótoltam, jövök a második félév tárgyainak ismertetésével, és összeszedem magam, hogy a Korea közelebbről maradék 2 részét is megírjam. :)

Két jeggyel jobbat

A koreai töri órák, illetve maga Cs tanár úr eleve biztosíték arra, hogy mindig történjék valami szórakoztató. A mai óra kezdetén közölte, hogy van számunkra egy szorgalmi feladata, aki elvállalja, az a vizsgán egy jeggyel jobbra számíthat. (Legutóbb ilyen felajánlást a "karácsony és a szeretet ünnepének" szelleme nevében kaptunk, bátorításként a decemberi vizsgaidőpontra.)

Körülbelül 25-en sereglettük oda a mini iroda elé. A tanár úr mikor ezt meglátta, annyit mondott: "Alábecsültem az érdeklődésüket...lehet, hogy nem fogok tudni mindenkinek feladatot adni. Fáradjanak be." Ezt senki se értette, mert a szoba befogadóképessége nagyjából 5 fő szűkösen. Nemsokára kiderült a turpisság. Ahogy bementünk, jöhettünk is ki, a feladat ugyanis annyi volt, hogy kapjunk fel a földre polcolt szakdolgozatokból egyet, és azt vigyük át a másik épület aljában lévő Távol-keleti könyvtárba. :D Mint akik Vegasban váltják a zsetonokat, egyik sor be, másik sor ki. Nincs mit tenni, Cs nagy ember. :D

Ha már a kezemben volt a csinosan kötött fekete szakdolgozat, belenéztem. Kellemesen csalódtam, mert fele annyira se tűnt ijesztőnek, mint gondoltam. Mire hazaértem ki is találtam két lehetséges címet a szakdolgozatomnak, habár már voltak ötleteim korábban is. Az egyikhez még alpontjaim is vannak. Hadititok.
Összességében vagy az lehet, hogy a tanár úr ilyen furfangos módon akart minket szavak nélkül motiválni... vagy csak nem volt kedve átvinni a dolgozatokat.

Óra közben egyébként megint volt filmajánló, aminek a megtekintése szintén "egy jegyel jobbat" ér, bár ennek az alkunak úgy érzem nem szabadna többször bedőlni. :D Az eddigi "szorgalmi feladatok" alapján már most hármasról indulnék a vizsgán.

Ajándék Jin-től

Pár napja csenget a postás, megérkezett a Koreából rendelt pendrive.
A megszokott csomagolásból viszont valami más is előkerült. Akitől rendeltük, egy levélben megköszönte a vásárlást, és egy koreai kávé mixet küldött ajándékba, amihez részletes elkészítési javaslatot is írt vastagon szedett betűkkel :D Aláírás: Jin

Annyira kedves ötletnek találtam ezt az apróságot, hogy azóta ia az asztalomon van. Nosztalgikus emlék a Koreában megivott instant kávékról. :)

"A film szerzői jogait majd kérem" - avagy beindult a második félév

...hangzott el az első napon félúton az egyetem és a Kálvin tér között Cs tanár úr szájából, miközben 8 percünk volt a leadási határidőig. De hogy egy kicsit korábbról kezdjem...

Végre valahára elkezdődött a második félév!! Ezt egészséges diákként mondom, már nagyon untam ezt a 2 hónap itthon ücsörgést. Vizsgák ide vagy oda, az elmúlt 3 hétben alig vártam, hogy újra beinduljon az élet, mert nem tudtam mit kezdeni a hirtelen nagy szabadságommal. Habár ez a nagy szabadság eredményezte azt a temérdek újdonságot is, amibe belefogtam. Ma péládul megvettem a BEAC-os sportbérletet! :D De ami ennél is jobb, sikerült a szintfelmérő vizsga a Koreai Kulturális Központ nyelvtanfolyamára. Márciusban indul a Sejong 4-es tanfolyam, és érkezik egy új tanár is, aki angolul tart majd órákat, pont ezért válaszottam az ő csoportját, mert valahogy sok reményt fűzök ehhez az újdonsághoz. Már az nagyon megérte, hogy ehhez a szinthez a 3-as könyvet végig kellett tanulmányoznom 4 nap alatt, ráadásul a helyszínen kedves meglepetésként kiderült, hogy a szitfelmérőnek szóbeli része is van... Lényeg a lényeg, kisebb sokk után összeszedtem magam, és sikerült bekerülni.

Mi történt még...? Tagja lettem a KKK SNS supporter csapatának! :) Ez nem más, mint a Korea in Hungary nevű blog írói csapata, célja (célunk :D) a koreai kultúra magyar nyelvű reklámozása és cikkekkel, fordításokkal való bővítése itthon, az oldalt itt találjátok: Korea in Hungary 

És hogy végre rátérjek a mai napra, illetve a tegnapi "sikersztorira"... (később töltöttem fel a tartalmat, hétfőről és keddről van szó). A mai nap katasztrófa volt. Két órám volt összesen, az elsőnél egy teljes órát vártunk a tanárnőre, hogy megérkezzen. Mindenki eléggé... hogy is fogalmazzak finoman, zaklatott állapotban ült be a maradék fél órára. A második órára már "csak" fél órát kellett várnunk, de mint kiderült, az a késés is az előbbivel volt összefüggésben. Ezt most nem is részletezem, tény, hogy a BTK adminisztrációs képességei hagynak némi kivetnivalót maguk után. No de! A sikersztori:

1. fejezet:
Az előtörténethez hozzátartozik, hogy az idei félévben elég kevés órám van, egész pontosan 9, míg az előzőben 11 volt, de ami felbosszantott az az, hogy szerettem volna felvenni 4. féléves tárgyakat, hogy annyival könnyebb legyen majd, mert abban a félévben nagyon sok tárgy lesz, plusz elkezdődik a minor is. Viszont minden amit kinéztem, vagy ütközött valamivel, vagy előfeltételes kurzus, ami azt jelenti, hogy az Alapvizsga koreai nyelvből c. vizsgát teljesíteni kell hozzá. Nagyon bosszús voltam miatta, mert úgy érzem, kb. holnap meg tudnám írni azt az alapvizsgát, és így csak toporgok egy helyben. Tehát, dacolva a tanulmányi rendszerrel, négyen lányok felvettünk egy órát, aminek az előbb említett előfeltétele van. Idáig minden szép és jó, beültünk az órára, sőt előtte megkérdeztük a tanár urat, hogy nem bánná-e, ha mi is felvennénk ezt az órát. Szóvá tettük, hogy ugye előfeltételes tárgy, de a Neptun mégis engedte felvenni, és mit gondol erről. Cs tanár úr lelkesen hangsúlyozta, hogy nagyon értékeli az érdeklődésünket, és teljes nyugalommal a beleegyezését adja, de azért kérdezzünk rá a TO-n (tanulmányi osztály). Ebben megnyugodva végig is hallgattuk az órát, majd fogtuk magunkat és átbaktattunk a TO-ra. Jó hosszú sorbanállás után végre bemehettünk, illetve én egyedül, mert egyesével engedtek be.

2. fejezet:
Felvetettem a problémánkat, miszerint a Neptun engedte felvenni a kurzust, de nincs még alapvizsgánk, nem lesz-e probléma, stb. A hölgy rámnéz, majd kérdezi, megírtuk-e a papírokat. Pár másodpercig igyekeztem értelmesnek tűnni, majd megkérdeztem, milyen papírokat. "A Neptun le fog dobni, amint vizsgaidőszak van." - felelte hideg határozottsággal. Szükséges ugyanis az ilyen esetekben egy ún. előfeltétel gyengítésére vonatkozó kérelem leadása. Félve kérdeztem meg, mi ennek a határideje. A nő összenéz a mellette ülővel: "Ma. 4-ig vagyunk itt." Ránézek az órára, 15:35 perc... A hölgy egyébként segítőkész volt, gyorsan nyomattott nekem 4 példányt, majd sok szerencsét kívánva elköszönt.

3. fejezet:
Mint a szél, rohanok ki a szobából, közben odakiáltok a lányoknak, hogy kövessenek, ha órára akarnak járni. Átfutottunk a B épületbe, miközben még el se tudtam mondai a többieknek mi történt, ezért szegények hasztalanul kérdezgettek rohanás közben. Fel az emeletre, kopogunk a tanár úr szobájának ajtaján. Zárva. Megkérdeztem a folyosón álló felsőbbévesektől, hogy nem tudják-e hol van Cs tanár úr. Azt válaszolták, eléggé úgy tűnt, elhagyta a kampuszt, mert kabátban, táskával távozott. Miközben törtem a fejem, mit lehetne tenni, elkezdtük kitölteni a papírokat az ablakpárkányban. Végül bekopogtunk a "tanári szobába", ahol az egyik doktorandusz, és a koreai tanárnő üldögélt. Gyorsan felvázoltuk mi történt, és hogy szükségünk van a tanszékvezetői aláírásra és pecsétre, és hogy minderre kb. 20 percünk van, A doktorandusz lány nagyon kedves volt, megcsörgette nekünk a tanár urat, aki kinyomta. :D Közben a tanárnő is beszállt a beszélgetésbe. Mint kiderült, a tanár úr valami könyvkötészetbe ment. Időbe tellt megfejteni, hol is van, mert se a tanárnő nem tudta a jó koreai kifejezést, se mi nem értettük milyen kifejezést próbál megmagyarázni. Arra gondoltunk, várunk még 10 percet, hátha visszajön, különben már úgyis mindegy. Nem telik el 2 perc, jön ki a lány mobillal, a tanár úr a vonalban. "Induljanak el a hölgyek a Kálvin tér felé" - érkezik az utaítás a vonal túlsó feléről.

4.fejezet:
Adott 4 darab már igencsak gyűrött kérvény, egy olyan utasítás, hogy a Kálvin tér felé induljunk, valamint kb. 15 perc. Mit csinál a jó diák? Ismét rohan... Úgy ahogy voltunk kirontottunk az épületből, ki a kampuszról, végig a Múzeum körúton a Kálvin irányába. Figyeltük a járókelőket, nehogy elkerüljük Cs tanár urat a nagy sietségben (egyik barátnőm épp órára jött, később magyaráztam el neki, miért süvítettem el mellette azt kiabálva, hogy "később megmagyarázom" :D). Majd mint fény a felhők mögül, felbukkant a járókelők között a megszokott eleganciával és irattáskával. A következő jelenet elég szokatlan lehetett, ahogy négy zilált, és levegőért kapkodó lány lelassít előtte, és a kezébe nyomja a papírokat és a tollat. Cs tanár úr egyébként roppant jól szórakozhatott ezen. :D Miután megkérdezte hány percünk van még, gyorsan aláfirkantotta a lapokat és nevetve megjegyezte: 'A film szerzői jogait majd kérem", majd hozzátette: "A pecsét nincs nálam, magyarázzák ki.... mondjanak valamit". Miután megkaptuk az autogramot, nagyon megköszöntük, és visszairamodtunk az egytemre. 8 perc.

5.fejezet:
Gondoltam nyomjunk még egy utolsó sprintet vissza az egyetemig, de ez végül egyikünknek se sikerült, lassan 20 perce futkároztunk, és kezdett fogyni a kitartás. De még így is, 15:55 perckor kopogunk az ajtón, ami az azt követő másodpercben nyílt, a TO-s hölgy úgy érzem várt ránk, netán drukkolt is. Még javítgatnunk kellett a kérvényeken, ugyanis sikeresen elírtunk egy komplett sort a kódokkal együtt, de 16:00-kor elégedetten jöttünk ki a helyiségből. A papírok leadva, rajtuk a tanár úr írásos engedélye: TÁMOGATOM! (így nagybetűkkel, felkiáltójellel :) )
Szerdán meg is szereztük hozzá a pecsétet, ezért azt hiszem elmondhatjuk, hogy 피 땀 눈물-unk (vérünk, verejtékünk, könnyünk © :D) van ebben a tárgyban, pedig még csak egy órát hallottunk belőle.

Tárgyfelvételi mizéria - mi micsoda

A mai napig nem tudom teljesen pontosan, hogy működik az ELTE-BTK bonyodalmas és szövevényes tárgyfelvételi folyamata, illetve annak részletei, de most megpróbálom a lehető legérthetőbben összefoglalni ezt az egyébként mindenkiben kérdéseket hagyó problémakört.
Mielőtt bármit is írnék, felfedeztem egy hatalmas hiányosságot, amit most pótolnék: mi az a Neptun? :D Én se tudtam jó ideig gimiben, ezért röviden és tömören: A Neptun az egyetemi elektronikus napló, annyi plusszal, hogy itt kell felvenned magadnak az óráidat és a vizsgáidat is, amikor esedékessé válnak.

Tehát, elsőévesként minden egyszerűbb, egyrészt segítenek a mentorok, másrészt mindenki törekszik arra, hogy segítsen az összeállításban, ráadásul nincs előzetes kurzufelvétel se. Ettől függetlenül a további teendők egységesen a következők:

A tárgyfelétel 3 lépcsős. Első az előzetes kurzusfelvétel. Ennek lényege, hogy mindenki minden tárgyat felvesz, ami csak kell és meg van hirdetve időre, és emellé olyanokat is, amikről még nem tudja, hogy járni fog-e rá, de a biztonság kedvéért azért bepakolja az órarendjébe. Jelentősége ennek a lépcsőnek mindössze annyi, hogy nyújt egyfajta visszajelzést az oktatóknak, hogy miből mekkora az érdeklődés, így még lehetőség van a létszámbővítésre, stb. Másrészt a rangsorolásos kurzusfelvétel idején előny és plusz pont, ha vettünk fel tárgyakat az első körben.

A második lépcső a rangsorolásos kurzusfelvétel. A hiedelemmel ellentében itt még nem kell ökölre menni a tárgyakért, és nem kell a Neptunba se bejelentkezni fél nappal korábban. A rendszertől kapsz egy pontszámot, ezentúl semmit se tehetsz, a pontszám Te vagy. :D Aki magasabb pontszámot kap, az kapja meg nagyobb eséllyel a tárgyat, amire jelentkezett. Ez a rendszer által kiosztott pont több mindentől is függ, de ezt a méteres listát nem szeretném se megérteni se itt részletezni. :D Legyen elég annyi, hogy beleszámít az előzetes kurzusfelvétel, az, hogy kötelező-e a tárgy abban a félévben, vagy éppen hogy abban a szemeszterben vetted-e fel, amelyikben ajánlott merthogy előbb és később is lehet elvégezni tárgyakat, de létezik egy mintatanterv, mint szamárvezető. Itt már nincs nagyon mit tenni, érdemes akkor is jelentkezni egy tárgyra ha látjuk, hogy már betelt a limit, mert lehet, hogy valaki leadja, és akkor éppen beférünk.

Az utolsó mozzanat a versenyjelentkezés, na ez viszont aki kapja marja. Itt elsősorban azok versenyeznek, akik nem fértek be egy-egy órára, ezért a megmaradt helyeket kell/tudják feltölteni.

Ami még idetartozik, az a kurzusok "adás-vétele", erre való a regisztrációs hét, ami a szorgalmi időszak első hete. Ilyenkor mindenki szépen bemegy a felvett óráira, hazamegy, latolgat és hevesen kalkulál, majd ha mégsem nyerte el a tetszését az óra (vagy megijedt a követelményektől), akkor még következmények nélkül leadhatja, és felvehet egy másikat, ha tud... Mindig megvan a rizikó. Viszont amint a regisztrációs hétnek vége, nincs visszaút, ha valaki utána variálna, akkor számolnia kell az anyagi és az átlagbeli következményekkel.

Az előzetes kurzusfelvételen túl is vagyunk, ráadásul a Neptun szabadságra megy pár napra, így 6-án kezdődik a ransorolásos. Egy kötelező tárgyamat nem hirdették meg, és kettő olyat, amit szerettem volna előbb felvenni, de majd pótoljuk a hiányosságokat jövő hétfőn. Az órarendem is egész emberbarátnak tűnik egyelőre, bár már megkezdődött a "nekem nem jó tegyük át máskorra" vígdrámája.

BEAC

Emlékszem, amikor megtudtuk, hogy heti 5 tesióránk lesz, mindenki szörnyülködött. Most eljött az idő, amikor visszasírom a mozgási lehetőséget. Laza órarend ide vagy oda, akkor sem lehet szervezett keretek nélkül megvalósítani a testedzést, nekem legalábbis nagyon nehezen megy. Tehát elhatároztam, hogy ezt orvosolom. Azaz fogom magam, és veszek sportbérletet a tavaszi félévre, és akkor is járni fogok, ha lustaságomban ezer indokot tudok majd felsorolni, hogy most miért haza menjek és ne mozogni. :D

Az ELTE sportszervezete a BEAC, ne kérdezzétek minek a rövidítése. Már tavaly is tudtam, hogy ezen keresztül fel lehet venni sportot kurzusként 1 kreditért, de ezek a helyek villámgyorsan betelnek, ráadásul mivel napközben vannak, sanszos, hogy amelyikre járni szeretnél, az ütközik az óráddal. Egyébként külön neptunos kódjuk is van ezeknek az egykredites órának, nevezetesen VTN, ha valakit ez érdekelne. Ahhoz képest, hogy más egyetemeken kötelező a sport... :D
Tehát marad a másik megoldás, azaz bérletet venni, ez eltésként 9.000 Ft/szemeszter, külsősként 11.000 Ft, amibe ha belegondolunk, egyáltalán nem sok a bérletek jellege miatt, amire mindjárt kitérek.

Mindenféle fajta sport közül lehet választani, vannak zenés és táncos, labdás, harcművészeti, erő és állóképességi, ütős, fitnesz és szabadtéri sportok is, mindezek 6 helyszínen. Engem ez a nagy választék még jobban motivál, szerintem nem vagyok vele egyedül. :)

Amibe jobban beleástam magam, az az ELTE Aerobic, mivel itt vannak a zenés sportok, ami ugyebár nagyszerű :D Ez egyébként az egyik alága a BEAC-nak. Itt 4 féle bérlet közül lehet válaszatni, ebből 3 korlátlan! Van külön ingyenes a kolisoknak, a többiek a jazz/hastánc/cheer (vagy-vagy), táncos és a csak aerobic közül választhatnak. Nekem ez volt a legszimpatikusabb, és amikor megnéztem milyen órák tartoznak ide, igencsak elámultam. A "csak" szócska megtévesztő. Két olyan elnevezést is láttam, amiről még nem is hallottam eddig, motiváció #2. Hogy reklámozzak egy kicsit: alakformáló aerobik, argentin tangó, bellyfit, dinamikus jóga, gerinctréning, intervall, kardió-alakforma, kondi, köredzés, pilates, zsírégető óra és zumba fitness! Azt hiszem a legnagyobb nehézséget majd az okozza, hogy kitaláljam mikor mit csináljak.

Az órák hétfőtől csütörtökig 17:00-21:00 között vannak, pompásan illeszkednek az órarendhez, tehát megyek is bérletet venni, amint lehet. :)

Korea közelebbről 3. - CSIRKE!

A lassan közeledő ebédidő számlájára írom, hogy most következik a Korea közelebbről azon része, amiben csak ételekről lesz szó.

Ami sok egyéb mellett hamar feltűnik a Koreában mászkálónak az az, hogy minden második épület valami vendéglátóipari egység, magyarul mindenhol enni lehet és kell. Ezt úgy értem, hogy a koreai élet erősen az evés köré koncentrálódik, az 'Ettél már?' közel azonos a 'Hogy vaggyal'. :) Tehát enni mindig kell és mindig sokat. Döbbenet, mekkora adagokat képesek az ember elé rakni, és azt el is fogyasztani minden nehézség nélkül. Néha az volt az érzésem, az én szegény szám képtelen ilyen megpróbáltatásokra. :D De mint mindent, ezt is meg lehet szokni.

Egy igazán szép kulturális sajátosság, hogy Korea szerte az étellel nagyon sok mindent lehet kifejezni; furcsán hangozhat, de az étel maga egy gesztus. Ezért nem kell meglepődni ha valaki, inkább az idősebb többedjére hív meg valamire, ez a törődés kifejezése, egyszerűen boldogan el kell fogani és megköszönni, és a későbbiekben viszonozni. Meghívni egymást valami finomra, venni egymásnak valami finomságot egy alapvető és mindennapos dolog Koreában.

Ha elmegyünk egy koreai étterembe, akkor 10-ből 6-szor a földön fogunk ülni, aranyos kis párnákon, egy kb. 40 cm magas asztalka mellett. Erre jobb felkészülni, mert a sokadik törökülésben töltött perc után felállni nem olyan egyszerű. Tanulható képesség, de addig is érdemes néha megmozgatni a lábunkat, különben kellemetlen lehet az a pillanat, amikor sietve mindenki távozni akar, de nem sikerül fölkaparni magunkat a földről.

Felébredni a reggeli kávé, müzli, szendvics illatára... csak nem Koreában. Hogy hogy néz ki egy hagyományos reggeli? Rizs, kimchi, valami leves, és olyan főétel, ami ebédként is megállná a helyét. Bizony, a reggeli is főttétel. Érdekes élmény, ahogy reggel 7 órakor egy hal és egy adag kimchi mosolyog vissza rám az algaleves társaságában. De muszáj itt is elmondamom: mindent meg lehet szokni, csak akarni kell, néha erőnkön felül. :D Egyszer egy reggeli alkalmával elvittek minket egy étterembe, ahol egy háromfogásos menüt kellett volna végigenni. A marhahússal megspékelt levest szürcsölgetve próbáltam észben tartani, hogy reggel 9 óra van.

Nehogy valaki meggyanusítson azzal, hogy nem rajongok a koreai étkezési szokásokért, ezúton szeretném bemutatni azt a találmányt, amit azóta is visszasírok, és aminek méltó helye lenne itthon is: CSIRKE! Csirke mindenhol van, de nem ilyen! Koreában szolgáltatásszerűen működik a csirkerendelés folyamata, olyan, mint itthon pizzát rendelni. Bárhol, bármikor, sőt! Ha éjjel felébredve támad kevünk mézes vagy csípős csirkét enni, semmi akadálya. És mi történik akkor, ha kirándulni vagyunk egy pataknák a hegy lábánál, de megkívánjuk a mustáros vagy klasszikus sült csirkét? Gond egy szál se, kiszállítják oda is. Nincs kétség, a koreai sült csirke útjába semmi se állhat. Seperc alatt megérkezik illatozva, szép kis dobozva csomagolva, és darabokban kisütve az ~50 féle bunda közül abban, amiben kértük.

Ha már a kirándulásnál tartunk, egy valamirevaló koreai piknik eleme a kimbap és a ramyeon. Elég szokatlan amikor a természet ölén egy színes műanyag pohárkában lévő száraztésztát felöntünk némi forró vízzel, de ez hozzátartozik a szertartáshoz. :)

Ha viszont nem a természetben járunk, hanem egy piacon vagy az utcán valahol, nem muszáj éttermekig menni, jól lehet lakni az olajban sült street fooddal. Az égvilágon mindent ki lehet sütni bundában, ezt bizonyítja a koreai utcai harapnivalók garmadája. Van sós, van édes, van csípős, van töltött... Valahol az étterem és a street food között foglalnak helyet azok a kis beülős vagy éppen napernyő alá kiülős helyek, ahol sütögetni lehet. Kapunk egy tál apróra vágott húst vagy szalonnát, némi kimchit vagy egyéb zöldséget (hagyma+fokhagyma!), amit magunk süthetük ki az asztal közepén elhelyezett vagy beépített sütőrácson. Az ilyenfajta ételekhez persze a soju is dukál. ;)

Tegyük fel, hogy ráuntunk a koreai konyhára, és más híján egy gyorsétterem felé vesszük az irányt. Hogy a három "nagyot" említsem, mekiből és KFC-ből sok van, de személy szerint Burger Kinget egyet se láttam. Ami viszont közös az előbbi kettőben, hogy alaposan meg kell nézni mit választunk, mert a legtöbb hamburger a koreai ízlésnek felel meg. Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek amikor a hamburgerben rizset találtam :D De vannak bulgogis, kimchis dolgok is, és temérdek halas menü, tehát ha "hagyományos" gyorskaját szeretnénk, akkor az apróbetűket végigböngészni a táblákon nem egy utolsó ötlet.

És a legvégére a legjobbat. :) Létezik Koreában egy édesség, ami engem teljesen levett a lábamról, és meggyőzőtt arról, hogy nem bánnám ha egész nyáron nem kapnék mást enni. Őt úgy hívják hogy seolbing, és társa a bingsu. A seolbing nem más, mint fagyasztott tej hópuhaságúra darálva, a tetején vörösbabpasztával (édes!), rizssütivel, és egy extrán édes sűrített tejöntettel, ami pici kis agyagpohárkában érkezik. Az egész tálalás egyébkét nagyon autentikus. Seolbingot enni olyan érzés, mitha édes, tiszta havat ennénk, ami minden kanálnál szívmelengetően olvad el. :) Persze van ennek is sok változata, gyümöcsös, joghurtos, csokis, pisztáciás, sárgadinnyében tálalt, és még amit csak el lehet képzelni. A bingsu az "eredeti", annyiban más, hogy az alapja nem apróra darált fagyasztott tej, hanem jég. Nem annyira édes, de talán még hűsítőbb.
A seolbingnak egyébént külön üzlethálózata van, ami ugyanezen a néven fut és országszerte talán a legkedveltebb "cukrászda", hiszen nem csak ezeket a hűs csodákat, hanem más édességeket is lehet enni.

A negyedik részben átmegyek közlekedési szakértőbe, és jönnek a full extrás buszok, metróvonalak, és a cuki rózsaszín T-Money kártyák.

Amire senki se számított (+ Az első félév vizsgái II.)

Először is: vége az első vizsgaidőszaknak! :D Ma voltam az utolsó (és legnehezebb) vizsgám, de sikeresnek tekintem, így most másfél hét pihi következik. Aminek nem feltétlenül örülök, de hát ez a magas energiaszinten való létezés velejárója... Ez a mai nap eleve érdekesen indult, már sejtenem kellett volna, hogy ez csak a felvezetés. Vagy éppen az elmúlt 2 hét random döntéseinek és fordulatainak kiteljesedése. Attól függ honnan nézzük.

Reggel már nem tudtam mihez kezdeni, ezért fogtam magam és a tervezettnél 2 órával hamarabb elindultam szép fővárosunkba. Épp az egyik drogériában nézelődtem, amikor egy kicsit idősebb férfi erősen tört magyarsággal, és tétet tennék rá, hogy orosz akcentussal megszólít. Először nem is az egyébként kedves arca tűnt fel, hanem az a fél tonna arany lánc és gyűrű amitől csillogott a tag. :D A feleségének vásárolt volna körömlakkot, de nem tudott dönteni, ezért kikérte a véleményemet. 10 perc alatt sikerült kiválasztanunk az 5 vörös közül azt a vöröset  aminek örülne a kedves felesége. Ez már így a kora délelőtti órákban megalapozta a napomat. 

Tovább baktatva még eintéztem pár dolgot, aztán az egyetem felé vettem az irányt. Szent meggyőződésem volt afelől, hogy a vizsga délben kezdődik, tehát 11-kor már győzedelmes arckifejezéssel üldögéltem az előtérben egy narancs társaságában. Fél 12 körül kijött két srác, és épp azt hangoztatták, hogy "Betippeltem az egészet, ****". Az jutott eszembe, biztos  másik teremben írtak valami szintén karikázós tesztet. Mielőtt mentek volna, még megütötte a fülem a "nyelvtudomány" szó. 

Elfogott a rosszullét. :D Előkaptam a mobilom, és 20 másodperc múlva rohantam az előadó felé. A vizsga kezdete 11 óra. Berontok a tömött terembe, és előrevágtatok a pódiumhoz. Annyira kellemetlen volt a szituáció, hogy azt mondtam, késett a vonatom, és most értem ide, lenne-e még lehetőség megírni a tesztet. Csak nem mondhattam, hogy "Elnézést Tanár úr, 40 perce ülök kint, most esett le, hogy a vizsga egy órával korábban kezdődik." :D (Elnézést kérek!) K.L. nagyon jófej volt, teljes nyugalommal mondta, hogy persze, csak így feleannyi időm lesz rá. Leültetett és kaptam egy tesztlapot. 50 kérdés, feleletválasztós, szemtelenül sok idegen szóval, tehát igyekeztem használni a józan paraszti eszem, aminek a létezésében nem igazán vagyok biztos a történtek után. :D Végül 11:57 perckor beadtam, és az arcomat takarva elhagytam a helyszínt.

Így történt, hogy kis híján megbuktattam magam a Bevezetés a nyelvtudományba c. tárgyból. Egyébként ez az a tárgy, aminek a tanulása (mindössze erős próbákozás) során, a földön hanyatt fekve próbáltam felfogni, hogy miért vannak ilyen és ehhez hasonló példamondatok a füzetemben az amerikai strukturalisták disztribúciós elemzésével kapcsolatban, mint "Szegény degunak elment az esze."

Azt hiszem ezzel méltóan írásba foglaltam ezt a vizsgát, röviden a maradék kettőről: mint mondtam ez a felettébb szórakoztató történéssorozat már két héttel ezelőtt elkezdődött a Tibet buddhista kultúrája c. vizsgával. A számonkérés két részből állt, miután mindenki egyszerre bevonult egy terembe egy kerek asztal köré, megkezdődött a vizsga. Két tételből kellett mindenkinek számot adnia. Ajándékként az elsőt magunk válaszhattuk,  a másodikhoz mondani kellett 3 számot és a Tanárnő valami tibeti számmisztika segítségével mondott egy tételsorszámot, aminek köze nem volt a bediktált számokhoz. :D Mindkettőt ki kellett fejteni írásban, utána átmenni egy kisebb szobába, ahol a Tanárnő elolvasta és belekérdezett. Nagyon hosszúra sikeredett az egész, egy órával később még ott üldögéltünk 4-5-en, de már minden mindegy alapon, teljesen ráérősen. Egyfajta teadélután alakult, miközben a bent lévő alanyt épp kikérdezték. És itt jött a fordulat, ami tudat alatt elültette bennem  a cselekvés magvait (milyen irodalmi). Az egyik lánynál szóba került, hogy két szakot végez egyszerre, ráadásul mindkettőt nappalin, ezért készül elhalálozni a vizsgái miatt a közeljövőben :D

A felettébb jó hangulatban ezt csak konstatáltam, illetve elcsodálkoztam rajta, közben a figyelmemet emelett a bentről kiszűrődő mondatok foglalkoztatták: "Nem baj, a macskák úgyis várnak otthon." "Karalábé, kalarábé." "Ó, én nagyon szeretem a tevepúpokat!" Gyanítom, hogy a kontextust se ártott volna hallani, de szerény teadélutánunkba ezek a foszlányok szűrődtek csak be.

Aztán hazaérve jött az ihlet, aminek az lett az eredménye, hogy 3 napra rá már le is adtam  a jelentkezésemet a felvi.hu-n, sőt nemrég hitelesítettem is. Jövőre elkezdtem a kereskedelem és marketinget levelezőn a BGE-n. Az igazság az, hogy ezzel a gondolattal már tavaly is kacérkodtam, persze azzal nem, hogy egyszerre végezzek két szakot, ezért a következő lett a megoldás: felsőoktatási szakképzés. Ez egyfajta 2 éves, rövidített BA képzés, amit majd folytani szeretnék rendes BA-n, amikor befejeztem a koreai szakot. Mindössze 240 pont kell hozzá, tehát ez a jelentkezés inkább regisztráció, nem versenyhelyzet. Élveztem ezt a félévet, de úgy érzem kiférne még az energiámból, ezért 'majd meglátjuk' alapon bele vágok szeptembertől. Éljenek a közgazdászok. :D Megkaptam már többektől a mentális egészségemre vonatkozó aggódó megjegyzéseket, de mi történhet legrosszabb esetben? Vesztek egy állami félévet. Úgyis a koreai szak élvez prioritást, tehát ezzel csak nyerhetek. 

És akkor jöjjön még pár szó a harmadik vizsgáról, a Japán kultúra és társadalom címűről. Temérdek rémhírt hallottam arról, hogy tele lesz olyan kérdésekkel, amiről szó se volt órán, ezért a facebookos "Ki bukott japkultból?" kérdések olvasása után kellően mártír lelkülettel ültem be megírni a tesztet, főleg, hogy ez nekem nem is kötelező, hanem szabadon választható tárgy volt. Feleletválasztós, az én csoportomban egy kifejtős kérdéssel. Való igaz, hogy több kérdés is volt, aminél nem rémlett még csak hasonló téma se az óráról, de még így is úgy jöttem ki, hogy azért a hármas tuti meglesz. 4-5 nap tűkön ülés után végre megérkezett az eredmény. Nem akartam hinni a szememnek, de ötöst kaptam. A mai napig nem tudom, ez hogy sikerült. :D

És a hőn áhított 4,5-ös átlag is meglett, ennél már csak jobb lehet, ha az utolsó vizsga 3-as, vagy annál jobb. Azt hiszem teljes elégedettséggel zárom ezt a félévet, és már kíváncsi vagyok mi vár rám a következőben.

어디 가노?

Megszakítva egy rövid időre a 'Korea közelebbről' sorozatot: ha az ember lánya belefárad a neves japán írók, költők neveinek és műveinek memorizálásba, nincs jobb megoldás, mint valami olyasmiről írni, ami ha irodalmian akarok hangzani: a kiskanál cukor a koreai nyelv kávéjában. :D Ez pedig nem más, mint a satoori/사투리.

Ez az az esszencia és különlegesség, amitől teljes a nyelv. Miről is beszélek? Röviden és egyszerűen a satoori a koreai tájszólás. A "vidékies beszéd" egyfajta összefoglaló neve, merthogy ebből területenként több is létezik. Ezek azok a szófordulatok, hanglejtések és végződések, amikhez a koreaiul tanulónak tankönyvön keresztül nem nagyon van szerencséje, bár igazán érdemes felcsipegetni pár ilyen megnyilvánulást.

Akik Szöulban és környékén laknak nem igazán használnak satoorit, kivéve persze ha nem vidékről érkeztek, de még akkor is sokan igyekeznek ezt elhagyni, hiszen a fővárosban velem ellentétben :D nem igazán értékelik a standard-ről megfeledkező, heves, lelkes és olyan otthonos érzetet keltő beszédmódot. A satoorit hat részre szokás osztani Dél-Korea régiói alapján persze, hiszen ezek regiolektusok. Ez a hat nem más mint: Seoul/Gyeonggi, Gangwon, Chungcheon, Gyeongsang (Busan), Jeolla és Jeju dialektus.

Busanban különösen sok időt töltöttem amikor Koreában voltam, a szívem csücske lett ez az óceánparti város. Az itteni satoori nagyon jellegzetes és erős, értem ezt úgy, hogy néha az embernek az az érzése támad, hogy a hozzá beszélőnek agresszív hajlamai vannak, persze ilyenről szó sincs, ez mindössze a busani virtus. :D
Következzék tehát a busan satoori néhány, tényleg csak néhány morzsája, és már megint gasztronómiai hasonlat...
Zárójelben megpróbálom a kiejtéshez leghűbb átírást reprezentálni, hogy a koreaiul még nem olvasók is érthessék. (Az 'á'-k és 'é'-k röviden ejtendők!)

                                        Standard                                              Busan satoori
Hova mész?               어디 가?  (Odi ká?)                         어디 가노? (Odi káno?)
Mit csinálsz?               뭐 해? (Mo hé?)                                머 하노? (Mo háno?)
Mit csináltál?              뭐 했어? (Mo hésszo?)                    머 했노? (Mo hénno?)
Ettél már?                밥 먹었어?" (Pab mogosszo?)        밥 묵읏나/밥 문나? (Pab mukünná/munná?)
Haza mész?                 집에 가?  (Csibé ká?)                        집에가나? (Csibé káná?)

Ha valaki Busanban jár, egész biztos, hogy ellátogat a Jagalchi nevű halpiacra. Amint feljön a metrómegállóból optimális esetben a jó kijáraton, szembetalálja magát a piac üdvözlő táblájával, amin ezt lehet olvasni: "오이소, 보이소, 사이소" (Ojszó, bojszó, szájszó), ami azt jelenit: "Jöjjön, nézzen körbe, vegyen". Busanban gyakori, hogy felszólító módban a –세요-ból –이소 lesz, pl. 가세요 (Kászéjó) ⇾ 가이소 (Kájszó).

Ez a pár példácska csak töredék, ráadásul írásban nehéz, sőt megkockáztatom nem is lehet átadni, de hát mire vannak a videók! :D Be is linkelek egyet, amiben nagyon jól lehet szórakozni a video készítőivel együtt azon, mennyire sajátosak ezek a dialektusok. Itt. Természetesen a YouTube ezen felül is bőven ellát minket satoori összeállításokkal, mindenki kedvére válogathat. :)

(A hangeul átírására érzékeny olvasóktól pedig ezúttal is elnézést kérek, de szükséghelyzetben ilyesmihez is folyamodni kell :D)

Az első félév vizsgái I.

Így, hogy lassan a vizsgáim vége felé közeledek, valahogy jobban esik írni róluk. Kevesebb a stressz, bár még 3 így is hátra van, ráadásul az a három, amitől a legjobban tartok. :D De oda se neki, addig is nézzük milyenek voltak az eddigiek.

Korea története 1.:

Nagyon könnyen fel lehetett rá készülni, akinek megvan a tanár úr könyve, és elolvassa az első fejezeteket párszor, netán még órán is figyelt, könnyűszerrel ötöst kap. Maga a vizsga is pofon egyszerű volt. Egyszerre 4-5-en mentünk be, mindenki kapott pár kérdést, majd "köszönöm hölgyeim, a közeljövőben az elektronikus felületen meg fog jelenni egy jeles osztályzat" :)

Ókori és keleti művészettörténet 1.:

Tipikusan az a vizsga, aminek ha nem vettél részt az óráin, akkor keserves lesz a felkészülés a vizsgára, ráadásul hiányos is, mert maga a teszt abból állt, hogy az órán vetített műtárgyak fotóit kellett felismerni, és az azokra vonatkozó kérdéseket megválaszolni. Mivel ez volt a második vizsgám, ezért nagyon készültem rá, és még a Gépeskönyet is végigolvastam, amit a tanárnő forrásnak adott meg, habár ahhoz csak rossz minőségű, fekete-fehér képek tartoztak. De legalább a tudnivaló összegezve van hozzájuk. Vizuális memória kérdése a dolog.

Filozófiatörténet:

Hát mit is mondjak... Teszt jellegű vizsga, a kérdések még rendben is lettek volna, ha a fele nem olyasmire kérdez rá, amiken akárhogy törtem a fejem, nem úgy tűnt, mintha olvastam volna róluk. Jó jó igaz, nem az összes szerző művét olvastam végig, de az összefoglalókat mind, és még így is esélytelennek éreztem minden második kérdést. Azoknál igyekeztem józan paraszti ésszel gondolkodni, de mint kiderült erre nem a filozófia a legalkalmasabb terep. :D Az első vizsgám, amire nem ötöst kaptam, ez enyhén lehangolt. Nem mintha egyetemen ez már ne lenne teljesen mindennapos, de még nem sikerült legyőznöm az ezen a téren támasztott maximalizmusomat.

Összehasonlító vallástörténet:

Konkrét jegyzet/könyv volt megadva vizsgaanyagként, maga a feladat pedig 45 definíció kifejtése, és két esszé megírása volt. Az egyik leíró, a másik összehasonlító jellegű. Bőven volt rá idő, közel 3 óra, de én másfél óra után meguntam és beadtam. Pozitív meglepetésként ért ez a vizsga, ha rendesen készül rá az ember, akkor könnyűszerrel megoldja.

Azt terveztem, hogy a félévet minimum 4,5-ös átlaggal zárom. Még él bennem a remény halvány sugara, de lehetséges, hogy magasra tettem a lécet. :D Az eddigi vizsgák és a korábbi gyakorlatok jegyei alapján egyelőre 4,7-nél tartok, de még most jön az a bizonyos három vizsga, ami fejfájást okoz. De gondolom ez a kifürkészhetetlen jövő szépsége... :)

Korea közelebbről 2. - 7Eleven és társai

A legjobb dolgok egyike Koreában: a kisboltok! Mindenhol ott vannak, mindent lehet bennük kapni, légkondicionáltak (mint minden más az országban :D), az ember szinte ki se akar jönni, olyan jól érzi magát.

A kisboltok legkisboltabbika talán a 7Eleven nevű hely, olyan tipikus 0-24-es üzlet, csak persze koreásabb. Több ilyen típusú bolt is van, mint például a GS25 vagy a CU ('see you' - kreatív). Barátságos bevásárló helyek, tökéletes neonfényben úszva. Az egész ország területén bárhol találunk belőlük, ezért mikor már ötödjére, hatodjára vásárolunk ilyen helyen, egész otthonossá válik.

Ahogy belépünk, az első dolog, ami az ember szemébe ötlik, hogy az (általában) üvegfal mentén lát egy könyöklőt vagy akár kis asztalokat is. És itt jön képbe, hogy miért is több ez a kisbolt, mint holmi sarki abc. Ha sikerült a sorok között úgy áthaladnunk, hogy nem tömtük tele a kezünket mindenféle édes vagy sós snack-kel, a temérdek finomabbnál finomabb jégrémmel, akkor ideje a hűtőpult felé venni az irányt, ahol kereshetünk valami táplálóbbat, vagy kiválaszthatunk egy szimpatikus csomagolású ramyeont, és a boltban elhelyezett termoszból forró vízzel felöntve leülhetünk vacsorázni. :)
Azt kell, hogy mondjam, ide mindenképp esténként, sötétedés után érdmes jönni. Nagyszerű hangulata van, nem beszélve a páratlan koreai éjszakai életről. Sehol nem áll le semmi és senki este 10 után, sőt teljesen megelevenednek a kivilágított utcák. Hiszen ilyenkor van a legtöbbeknek ideje kimozdulni kicsit, meg hát, Koreában nem alszunk 11 óra, éjfél előtt. :)

Két kedvencem az ilyen helyekről: az egyik tulajdonképpen egy kb. joghurt méretű ízesített tej, leggyakrabban banános vagy epres ízben lehet megtalálni, gyümölcsökhöz köze nem sok van, de kellően cukros, hogy mindig venni akarjunk belőle egyet. Apropó gyümölcs... magyar viszonylatban méregdrága Koreában. A leggyakoribbak nyáron a barack, szőlő, dinnye és körte. Talán még akkor járunk a legjobban ha barackot veszünk vagy szőlőt, ugyanis egy dinnyéért néhol 6.000 forintot is ott kell hagyni. Ugyanígy az alma is, nem is nagyon találjuk kilós kiszerelésben, gyakoribb, hogy egyesével vagy négyesével külön csomagolva lehet kapni. A koreai szőlő viszont mindent megér! Mézédes, nagyszemű és tökéletes. Ha nagyon gyümölcsre vágyunk, de pénz híján, akkor gyors megoldásként a gyümölcslé működik, bár az se olcsó mulatság. A másik finomság egy hűtött gyümölcskoncentrátum, amit az eladó egy pohárban, jéggel keverve készít el helyben.

Ami még megér egy misét Koreában, az a kenyér. Illetve az annak elnevezett jelenség. Kenyér, mint olyan, arrafelé nem létezik. Helyette van az európai trend, a toastkenyér, és a többi péksüti (ezek legfőbb előfordulási helye a Paris Baguette nevű pékség, ahol helyben is le lehet ülni falatozni). Előbbit nyugodt szívvel eszegethetjük akár magában is, ugyanis olyan édes, hogy beillik kalácsnak, és 3 hét után is bizarr módon tökéletes puha és friss, jó, hogy nem kel életre. :D Ugyanez igaz a többi pékárura is. Kinéztem egy szimpatikus paradicsomosnak kinéző baguettet, beleharapva szomorúan kellett konstatálnom, hogy édes. Koreában a paradicsom egyébként gyümölcs. Ez igaz általában a legtöbb ételre is, sokszor éri a magyar konyhához szokott éhezőt meglepetés. Még a pizzafeltét is három alkalomból kétszer édeskés, van valami élénk sárga színű szósz rajta, amitől még az ember keze is összeragad.

Szintén kisbolt, bár más jellegű a Daiso. A neve azt jelenti, hogy "minden van" egy kis tájszólás segítségével (다 있어=다이소). Ezeket a helyeket nagyon szerettem, a nagyobbak többszintesek, de az egyszintesekben is mindig 3 részleget találunk. A snackek és egyéb nyalánkságok, a lakberendezési apróságok és kacatok, és a tisztálkodási szerek, smink és szépészeti termékek. Nagyon jó áron lehet mindent beszerezni, ilyen kis eurós boltok. Közel 30 darab kézkrémmel jöttem haza, de hozhattam vona még harmincat, olyan jók és finom illatúak. :) Ez az a hely, ahol mindig találsz valamit, amire nincs szükséged, de muszáj megvenned, mert milyen aranyos, vagy milyen kreatív. A kedvencem a külön kimchis műanyag dobozoknak fenntartott polc. :D

Elég egyszerűen sminkelek, de ekkora mennyiségű és választékú szépségápolási termék láttán leesett az állam és felcsillant a szemem. Valami elképesztő, hogy mennyi üzlet szakosodott a szépségiparra. The Face Shop, Nature Republic, Body Shop, Missha, Etude House (mindenhol rózsaszín Barbie kastély jellegű, egyébként varázslatos kis üzlet), és még sorolhatnám. Ráadásul ezek az üzletek nem csak önállóan  működnek, hanem a nagy bevásárlóközpontok belső terében is zsúfolva vannak. Ha ott veszel valamit, azt nem is a pénztárnál, hanem helyben lehet kifizetni.
Mindig mindenből van egy próbatermék! Még a tusfürdőkből és hajkondicionálókból is, utóbbiakból nem igazán értem, miért. :D Ez azt jelenti, hogy ha frissen mosott arccal bemegyek, teljes sminkkel és testáplótól, parfümöktől illatozva távozhatok, és mi sem természetesebb.
Irigylésre méltó, de egyben döbbenetes is, hogy a koreai lányok és fiúk(!) mennyi időt töltenek a bőrükkel, hajukkal, és sminkjükkel. Bár igaz, hogy nagyon jó minőségű termékeket lehet kapni hihetetlenül széles választékban. Csak hogy érzékeltessem mekkora húzóágazat ez, még a KakaoTalk-ról ismert figurákkal is reklámoznak parfümöket, alapozókat stb. Teljességgel a mindennapok esszenciális része a szépségápolás néha extrém szintje.

Legközelebb arról írok, milyen árakon mit lehet enni Korea szerte, és hogy hogy kerül a rántott csirke a patakhoz... ;)

Korea közelebbről 1.

Naivan azt hittem, majd a vizsgaidőszakban mennyi de mennyi időm lesz blogot írni, úgyse kell órákra járni. Szép gondolat, kár, hogy nem így van. :D De most épp itt az ideje elkezdeni ezt a sorozatot az első résszel, hiszen már közel egy hete "érkezik nemsokára".

Nem arról van szó, hogy ne lenne a koreaiak között sok idealista, a fellegekben járó sorstársam, de ki kell jelentenünk, hogy bizony ők a "földön élnek". Szó szerint.

Ha az ember betéved egy koreai lakásba meglepetés fogja érni, ugyanis nagy valószínűséggel a földön foglalhat helyet egy csinos kis habszivacson, vagy egyenesen a padlón, ami persze az esetek nagy részében fűtött, tehát nem kell aggódni. Európai szemmel akár bútorozatlannak is tűnhet egy lakás, mert nem zsúfolja tele a teret a sok szék, asztal, kanapé.

Evésnél is a földre lehet telepedni egy alacsony asztalka köré, és nem kell sokat menni, ha utána pihenni akarnánk. Mindössze le kell teríteni egy-két réteg vékony matracot, a két hónap alatt összesen háromszor aludtam ágyon, a csontjaim eleinte hevesen ellenkeztek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lennének ágyak Koreában, talán inkább csak arról van szó, hogy mi sem természetesebb, mint bármikor bármit a földön végezni, ami maga nem számít koszosnak, mint itthon sokszor! Itt jön képbe a koreai varázseszköz: a nedves törlőkednő. :D Az égvilágon mindenhol előkerül és seperc alatt megtisztít minden felületet, ahova ülnénk, ahol ennénk vagy aludnánk. Ráadásul cipővel nem lépük be a házba, még az előtérbe se, tehát eleve elkerülhető, hogy bármi koszos, sáros legyen.

Ami nekem talán a legtöbb meglepetést okozta a ház részei közül az a konyha. Nem is tudom hogy a kés konkurrenciájaként használatos ollóval vagy a bitang erős, nem habzó mosószerekkel kezdjem. :D Bizony bizony. Koreában az olló nem csak papírvágásra van ítélve, hanem azzal lehet megfelelő hosszúságúra vágni a tésztát, feldarabolni a húst és társait. Aki pedig szereti a habos, illatos mosogatószereket és a puha szivacsot, az el fog szomorodni, mert mosogatás alkalmával ami rendelkezésére áll, az egy anyagdarab vagy egy fémszálas dörzsi-szerű alkalmatosság és az erős mosogatószer, akit nemes egyszerűséggel marószernek hívtam :D, ami bár szinte nem is habzik, de  csendesen mindent leszed, még a gyanútlan mosogató bőrének felső rétegét is nagyobb mennyiségeknél.

Ami nem hiányozhat egy koreai konyhából, az az elektromos rizsfőző, mindig és mindnehol, és a méretes műanyagdobozok a kimchinek. :) Ami pedig mindenképp hiányzik az a sütő. Ha belegondolunk, nincs is olyan étel, amihez szükség lenne rá, de azért az ember lányának hiányérzete támadhat. Mindet főzhetünk, de ha sütni támadna kedvünk, akkor maximum szalonnát mehetünk sütögetni egy vendéglőbe.

És végezetül a fürdőszoba. Percekig bizonytalnul méregettem a velem szemben álló mosógépet. Kerestem rajta az ajtót, de el kellett fogadnom, hogy tényleg felül lehet csak bedoblni a ruhákat. Nosztalgikus hangulatom lett tőle, utoljára a nagymamám régi mosógépe volt felültöltős.

Amit még muszáj megemlítenem, mert sokáig nem tudtam napirendre térni felette, az a mindennapos hajmosás. Nem értettem, hogy ez mire jó, de van egy olyan sejtésem, hogy a tisztaságra való különösen magas igényük követeli meg ezt a tevékenységet. Viszont az teljesen természetes, ha vizes hajjal megyek ki a házból, vagy ha ventillátor előtt szárítom a hajam. Hajszárító, ugyan. :)

Előzetes következik. :D

A mindenre képes koreai kisboltokkal, és a kenyér problémakörével folytatom legközelebb. Előtte gyorsan legyűrök még egy vizsgát. :)