Korea közelebbről 3. - CSIRKE!

A lassan közeledő ebédidő számlájára írom, hogy most következik a Korea közelebbről azon része, amiben csak ételekről lesz szó.

Ami sok egyéb mellett hamar feltűnik a Koreában mászkálónak az az, hogy minden második épület valami vendéglátóipari egység, magyarul mindenhol enni lehet és kell. Ezt úgy értem, hogy a koreai élet erősen az evés köré koncentrálódik, az 'Ettél már?' közel azonos a 'Hogy vaggyal'. :) Tehát enni mindig kell és mindig sokat. Döbbenet, mekkora adagokat képesek az ember elé rakni, és azt el is fogyasztani minden nehézség nélkül. Néha az volt az érzésem, az én szegény szám képtelen ilyen megpróbáltatásokra. :D De mint mindent, ezt is meg lehet szokni.

Egy igazán szép kulturális sajátosság, hogy Korea szerte az étellel nagyon sok mindent lehet kifejezni; furcsán hangozhat, de az étel maga egy gesztus. Ezért nem kell meglepődni ha valaki, inkább az idősebb többedjére hív meg valamire, ez a törődés kifejezése, egyszerűen boldogan el kell fogani és megköszönni, és a későbbiekben viszonozni. Meghívni egymást valami finomra, venni egymásnak valami finomságot egy alapvető és mindennapos dolog Koreában.

Ha elmegyünk egy koreai étterembe, akkor 10-ből 6-szor a földön fogunk ülni, aranyos kis párnákon, egy kb. 40 cm magas asztalka mellett. Erre jobb felkészülni, mert a sokadik törökülésben töltött perc után felállni nem olyan egyszerű. Tanulható képesség, de addig is érdemes néha megmozgatni a lábunkat, különben kellemetlen lehet az a pillanat, amikor sietve mindenki távozni akar, de nem sikerül fölkaparni magunkat a földről.

Felébredni a reggeli kávé, müzli, szendvics illatára... csak nem Koreában. Hogy hogy néz ki egy hagyományos reggeli? Rizs, kimchi, valami leves, és olyan főétel, ami ebédként is megállná a helyét. Bizony, a reggeli is főttétel. Érdekes élmény, ahogy reggel 7 órakor egy hal és egy adag kimchi mosolyog vissza rám az algaleves társaságában. De muszáj itt is elmondamom: mindent meg lehet szokni, csak akarni kell, néha erőnkön felül. :D Egyszer egy reggeli alkalmával elvittek minket egy étterembe, ahol egy háromfogásos menüt kellett volna végigenni. A marhahússal megspékelt levest szürcsölgetve próbáltam észben tartani, hogy reggel 9 óra van.

Nehogy valaki meggyanusítson azzal, hogy nem rajongok a koreai étkezési szokásokért, ezúton szeretném bemutatni azt a találmányt, amit azóta is visszasírok, és aminek méltó helye lenne itthon is: CSIRKE! Csirke mindenhol van, de nem ilyen! Koreában szolgáltatásszerűen működik a csirkerendelés folyamata, olyan, mint itthon pizzát rendelni. Bárhol, bármikor, sőt! Ha éjjel felébredve támad kevünk mézes vagy csípős csirkét enni, semmi akadálya. És mi történik akkor, ha kirándulni vagyunk egy pataknák a hegy lábánál, de megkívánjuk a mustáros vagy klasszikus sült csirkét? Gond egy szál se, kiszállítják oda is. Nincs kétség, a koreai sült csirke útjába semmi se állhat. Seperc alatt megérkezik illatozva, szép kis dobozva csomagolva, és darabokban kisütve az ~50 féle bunda közül abban, amiben kértük.

Ha már a kirándulásnál tartunk, egy valamirevaló koreai piknik eleme a kimbap és a ramyeon. Elég szokatlan amikor a természet ölén egy színes műanyag pohárkában lévő száraztésztát felöntünk némi forró vízzel, de ez hozzátartozik a szertartáshoz. :)

Ha viszont nem a természetben járunk, hanem egy piacon vagy az utcán valahol, nem muszáj éttermekig menni, jól lehet lakni az olajban sült street fooddal. Az égvilágon mindent ki lehet sütni bundában, ezt bizonyítja a koreai utcai harapnivalók garmadája. Van sós, van édes, van csípős, van töltött... Valahol az étterem és a street food között foglalnak helyet azok a kis beülős vagy éppen napernyő alá kiülős helyek, ahol sütögetni lehet. Kapunk egy tál apróra vágott húst vagy szalonnát, némi kimchit vagy egyéb zöldséget (hagyma+fokhagyma!), amit magunk süthetük ki az asztal közepén elhelyezett vagy beépített sütőrácson. Az ilyenfajta ételekhez persze a soju is dukál. ;)

Tegyük fel, hogy ráuntunk a koreai konyhára, és más híján egy gyorsétterem felé vesszük az irányt. Hogy a három "nagyot" említsem, mekiből és KFC-ből sok van, de személy szerint Burger Kinget egyet se láttam. Ami viszont közös az előbbi kettőben, hogy alaposan meg kell nézni mit választunk, mert a legtöbb hamburger a koreai ízlésnek felel meg. Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek amikor a hamburgerben rizset találtam :D De vannak bulgogis, kimchis dolgok is, és temérdek halas menü, tehát ha "hagyományos" gyorskaját szeretnénk, akkor az apróbetűket végigböngészni a táblákon nem egy utolsó ötlet.

És a legvégére a legjobbat. :) Létezik Koreában egy édesség, ami engem teljesen levett a lábamról, és meggyőzőtt arról, hogy nem bánnám ha egész nyáron nem kapnék mást enni. Őt úgy hívják hogy seolbing, és társa a bingsu. A seolbing nem más, mint fagyasztott tej hópuhaságúra darálva, a tetején vörösbabpasztával (édes!), rizssütivel, és egy extrán édes sűrített tejöntettel, ami pici kis agyagpohárkában érkezik. Az egész tálalás egyébkét nagyon autentikus. Seolbingot enni olyan érzés, mitha édes, tiszta havat ennénk, ami minden kanálnál szívmelengetően olvad el. :) Persze van ennek is sok változata, gyümöcsös, joghurtos, csokis, pisztáciás, sárgadinnyében tálalt, és még amit csak el lehet képzelni. A bingsu az "eredeti", annyiban más, hogy az alapja nem apróra darált fagyasztott tej, hanem jég. Nem annyira édes, de talán még hűsítőbb.
A seolbingnak egyébént külön üzlethálózata van, ami ugyanezen a néven fut és országszerte talán a legkedveltebb "cukrászda", hiszen nem csak ezeket a hűs csodákat, hanem más édességeket is lehet enni.

A negyedik részben átmegyek közlekedési szakértőbe, és jönnek a full extrás buszok, metróvonalak, és a cuki rózsaszín T-Money kártyák.