Fél év telt el azóta, hogy utoljára írtam ide valamit. Kis híján szem elől vesztettem azt a motivációt, ami elindított, amikor elkezdtem írni ezt a blogot. A célt, hogy betekintést nyújtsak abba, milyen a koreai szak, és ezekkel a legtöbbször szórakoztató kis történésekkel, na meg a tárgyakról való beszámolókkal megfeleljek az érdeklődők kíváncsiságának. Röviden, hogy megalkossam azt, amit én is szívesen olvastam volna évekkel ezelőtt. :)
Bevallom töredelmesen, nem feltétlenül néztem volna rá a blogra, ha nem történik valami a napokban, ami mindenkit váratlanul ért, és hogy őszinte legyek, azóta is egyfajta pánikhangulatot és értetlenséget tart fenn a koreai szakon... Erről írni kell. A következő bejegyzések egyikében meg is fogom tenni.
De ez most inkább hadd legyen annak a terepe, hogy picit utolérjem magamat, és persze hírt adjak arról, hogy folytatom a blogírást, és hogy megköszönjem, hogy ennyien olvastátok a bejegyzéseimet eddig is. :) Szóval ahelyett, hogy éppen a vizsgákra készülnék, amik jövő héten kezdődnek, engedtem az ihletnek, hogy most rögtön kiírjam ezt magamból. És most, ahogy gépelek, rájöttem mennyire hiányzott... egyszerűen szeretek írni, és hiba volt elhanyagolni a blogot, de talán ennek is megvolt a maga oka.
Ahogy gyorsan végigpörgettem a legutóbbi témákat, látom, hogy amit mindenképp sütrgősen pótolni fogok, azok a tárgyleírások, és majd nemsokára a harmadik vizsgaidőszakról is beszámolok. Elvégre itt vagyok mindennek pont a közepén. Másfél éve kezdtem el, és másfél év van hátra a koreai szakos tanulmányaimból.
Újult lendülettel, és egyfajta kötelességtudattal is, következzenek az új bejegyzések, örülök, hogy velem tartotok. :)
Úgy örülök, hogy folytatod! :)
VálaszTörlés