Végre valahára elkezdődött a második félév!! Ezt egészséges diákként mondom, már nagyon untam ezt a 2 hónap itthon ücsörgést. Vizsgák ide vagy oda, az elmúlt 3 hétben alig vártam, hogy újra beinduljon az élet, mert nem tudtam mit kezdeni a hirtelen nagy szabadságommal. Habár ez a nagy szabadság eredményezte azt a temérdek újdonságot is, amibe belefogtam. Ma péládul megvettem a BEAC-os sportbérletet! :D De ami ennél is jobb, sikerült a szintfelmérő vizsga a Koreai Kulturális Központ nyelvtanfolyamára. Márciusban indul a Sejong 4-es tanfolyam, és érkezik egy új tanár is, aki angolul tart majd órákat, pont ezért válaszottam az ő csoportját, mert valahogy sok reményt fűzök ehhez az újdonsághoz. Már az nagyon megérte, hogy ehhez a szinthez a 3-as könyvet végig kellett tanulmányoznom 4 nap alatt, ráadásul a helyszínen kedves meglepetésként kiderült, hogy a szitfelmérőnek szóbeli része is van... Lényeg a lényeg, kisebb sokk után összeszedtem magam, és sikerült bekerülni.
Mi történt még...? Tagja lettem a KKK SNS supporter csapatának! :) Ez nem más, mint a Korea in Hungary nevű blog írói csapata, célja (célunk :D) a koreai kultúra magyar nyelvű reklámozása és cikkekkel, fordításokkal való bővítése itthon, az oldalt itt találjátok: Korea in Hungary
És hogy végre rátérjek a mai napra, illetve a tegnapi "sikersztorira"... (később töltöttem fel a tartalmat, hétfőről és keddről van szó). A mai nap katasztrófa volt. Két órám volt összesen, az elsőnél egy teljes órát vártunk a tanárnőre, hogy megérkezzen. Mindenki eléggé... hogy is fogalmazzak finoman, zaklatott állapotban ült be a maradék fél órára. A második órára már "csak" fél órát kellett várnunk, de mint kiderült, az a késés is az előbbivel volt összefüggésben. Ezt most nem is részletezem, tény, hogy a BTK adminisztrációs képességei hagynak némi kivetnivalót maguk után. No de! A sikersztori:
1. fejezet:
Az előtörténethez hozzátartozik, hogy az idei félévben elég kevés órám van, egész pontosan 9, míg az előzőben 11 volt, de ami felbosszantott az az, hogy szerettem volna felvenni 4. féléves tárgyakat, hogy annyival könnyebb legyen majd, mert abban a félévben nagyon sok tárgy lesz, plusz elkezdődik a minor is. Viszont minden amit kinéztem, vagy ütközött valamivel, vagy előfeltételes kurzus, ami azt jelenti, hogy az Alapvizsga koreai nyelvből c. vizsgát teljesíteni kell hozzá. Nagyon bosszús voltam miatta, mert úgy érzem, kb. holnap meg tudnám írni azt az alapvizsgát, és így csak toporgok egy helyben. Tehát, dacolva a tanulmányi rendszerrel, négyen lányok felvettünk egy órát, aminek az előbb említett előfeltétele van. Idáig minden szép és jó, beültünk az órára, sőt előtte megkérdeztük a tanár urat, hogy nem bánná-e, ha mi is felvennénk ezt az órát. Szóvá tettük, hogy ugye előfeltételes tárgy, de a Neptun mégis engedte felvenni, és mit gondol erről. Cs tanár úr lelkesen hangsúlyozta, hogy nagyon értékeli az érdeklődésünket, és teljes nyugalommal a beleegyezését adja, de azért kérdezzünk rá a TO-n (tanulmányi osztály). Ebben megnyugodva végig is hallgattuk az órát, majd fogtuk magunkat és átbaktattunk a TO-ra. Jó hosszú sorbanállás után végre bemehettünk, illetve én egyedül, mert egyesével engedtek be.
2. fejezet:
Felvetettem a problémánkat, miszerint a Neptun engedte felvenni a kurzust, de nincs még alapvizsgánk, nem lesz-e probléma, stb. A hölgy rámnéz, majd kérdezi, megírtuk-e a papírokat. Pár másodpercig igyekeztem értelmesnek tűnni, majd megkérdeztem, milyen papírokat. "A Neptun le fog dobni, amint vizsgaidőszak van." - felelte hideg határozottsággal. Szükséges ugyanis az ilyen esetekben egy ún. előfeltétel gyengítésére vonatkozó kérelem leadása. Félve kérdeztem meg, mi ennek a határideje. A nő összenéz a mellette ülővel: "Ma. 4-ig vagyunk itt." Ránézek az órára, 15:35 perc... A hölgy egyébként segítőkész volt, gyorsan nyomattott nekem 4 példányt, majd sok szerencsét kívánva elköszönt.
3. fejezet:
Mint a szél, rohanok ki a szobából, közben odakiáltok a lányoknak, hogy kövessenek, ha órára akarnak járni. Átfutottunk a B épületbe, miközben még el se tudtam mondai a többieknek mi történt, ezért szegények hasztalanul kérdezgettek rohanás közben. Fel az emeletre, kopogunk a tanár úr szobájának ajtaján. Zárva. Megkérdeztem a folyosón álló felsőbbévesektől, hogy nem tudják-e hol van Cs tanár úr. Azt válaszolták, eléggé úgy tűnt, elhagyta a kampuszt, mert kabátban, táskával távozott. Miközben törtem a fejem, mit lehetne tenni, elkezdtük kitölteni a papírokat az ablakpárkányban. Végül bekopogtunk a "tanári szobába", ahol az egyik doktorandusz, és a koreai tanárnő üldögélt. Gyorsan felvázoltuk mi történt, és hogy szükségünk van a tanszékvezetői aláírásra és pecsétre, és hogy minderre kb. 20 percünk van, A doktorandusz lány nagyon kedves volt, megcsörgette nekünk a tanár urat, aki kinyomta. :D Közben a tanárnő is beszállt a beszélgetésbe. Mint kiderült, a tanár úr valami könyvkötészetbe ment. Időbe tellt megfejteni, hol is van, mert se a tanárnő nem tudta a jó koreai kifejezést, se mi nem értettük milyen kifejezést próbál megmagyarázni. Arra gondoltunk, várunk még 10 percet, hátha visszajön, különben már úgyis mindegy. Nem telik el 2 perc, jön ki a lány mobillal, a tanár úr a vonalban. "Induljanak el a hölgyek a Kálvin tér felé" - érkezik az utaítás a vonal túlsó feléről.
4.fejezet:
Adott 4 darab már igencsak gyűrött kérvény, egy olyan utasítás, hogy a Kálvin tér felé induljunk, valamint kb. 15 perc. Mit csinál a jó diák? Ismét rohan... Úgy ahogy voltunk kirontottunk az épületből, ki a kampuszról, végig a Múzeum körúton a Kálvin irányába. Figyeltük a járókelőket, nehogy elkerüljük Cs tanár urat a nagy sietségben (egyik barátnőm épp órára jött, később magyaráztam el neki, miért süvítettem el mellette azt kiabálva, hogy "később megmagyarázom" :D). Majd mint fény a felhők mögül, felbukkant a járókelők között a megszokott eleganciával és irattáskával. A következő jelenet elég szokatlan lehetett, ahogy négy zilált, és levegőért kapkodó lány lelassít előtte, és a kezébe nyomja a papírokat és a tollat. Cs tanár úr egyébként roppant jól szórakozhatott ezen. :D Miután megkérdezte hány percünk van még, gyorsan aláfirkantotta a lapokat és nevetve megjegyezte: 'A film szerzői jogait majd kérem", majd hozzátette: "A pecsét nincs nálam, magyarázzák ki.... mondjanak valamit". Miután megkaptuk az autogramot, nagyon megköszöntük, és visszairamodtunk az egytemre. 8 perc.
5.fejezet:
Gondoltam nyomjunk még egy utolsó sprintet vissza az egyetemig, de ez végül egyikünknek se sikerült, lassan 20 perce futkároztunk, és kezdett fogyni a kitartás. De még így is, 15:55 perckor kopogunk az ajtón, ami az azt követő másodpercben nyílt, a TO-s hölgy úgy érzem várt ránk, netán drukkolt is. Még javítgatnunk kellett a kérvényeken, ugyanis sikeresen elírtunk egy komplett sort a kódokkal együtt, de 16:00-kor elégedetten jöttünk ki a helyiségből. A papírok leadva, rajtuk a tanár úr írásos engedélye: TÁMOGATOM! (így nagybetűkkel, felkiáltójellel :) )
Szerdán meg is szereztük hozzá a pecsétet, ezért azt hiszem elmondhatjuk, hogy 피 땀 눈물-unk (vérünk, verejtékünk, könnyünk © :D) van ebben a tárgyban, pedig még csak egy órát hallottunk belőle.
1. fejezet:
Az előtörténethez hozzátartozik, hogy az idei félévben elég kevés órám van, egész pontosan 9, míg az előzőben 11 volt, de ami felbosszantott az az, hogy szerettem volna felvenni 4. féléves tárgyakat, hogy annyival könnyebb legyen majd, mert abban a félévben nagyon sok tárgy lesz, plusz elkezdődik a minor is. Viszont minden amit kinéztem, vagy ütközött valamivel, vagy előfeltételes kurzus, ami azt jelenti, hogy az Alapvizsga koreai nyelvből c. vizsgát teljesíteni kell hozzá. Nagyon bosszús voltam miatta, mert úgy érzem, kb. holnap meg tudnám írni azt az alapvizsgát, és így csak toporgok egy helyben. Tehát, dacolva a tanulmányi rendszerrel, négyen lányok felvettünk egy órát, aminek az előbb említett előfeltétele van. Idáig minden szép és jó, beültünk az órára, sőt előtte megkérdeztük a tanár urat, hogy nem bánná-e, ha mi is felvennénk ezt az órát. Szóvá tettük, hogy ugye előfeltételes tárgy, de a Neptun mégis engedte felvenni, és mit gondol erről. Cs tanár úr lelkesen hangsúlyozta, hogy nagyon értékeli az érdeklődésünket, és teljes nyugalommal a beleegyezését adja, de azért kérdezzünk rá a TO-n (tanulmányi osztály). Ebben megnyugodva végig is hallgattuk az órát, majd fogtuk magunkat és átbaktattunk a TO-ra. Jó hosszú sorbanállás után végre bemehettünk, illetve én egyedül, mert egyesével engedtek be.
2. fejezet:
Felvetettem a problémánkat, miszerint a Neptun engedte felvenni a kurzust, de nincs még alapvizsgánk, nem lesz-e probléma, stb. A hölgy rámnéz, majd kérdezi, megírtuk-e a papírokat. Pár másodpercig igyekeztem értelmesnek tűnni, majd megkérdeztem, milyen papírokat. "A Neptun le fog dobni, amint vizsgaidőszak van." - felelte hideg határozottsággal. Szükséges ugyanis az ilyen esetekben egy ún. előfeltétel gyengítésére vonatkozó kérelem leadása. Félve kérdeztem meg, mi ennek a határideje. A nő összenéz a mellette ülővel: "Ma. 4-ig vagyunk itt." Ránézek az órára, 15:35 perc... A hölgy egyébként segítőkész volt, gyorsan nyomattott nekem 4 példányt, majd sok szerencsét kívánva elköszönt.
3. fejezet:
Mint a szél, rohanok ki a szobából, közben odakiáltok a lányoknak, hogy kövessenek, ha órára akarnak járni. Átfutottunk a B épületbe, miközben még el se tudtam mondai a többieknek mi történt, ezért szegények hasztalanul kérdezgettek rohanás közben. Fel az emeletre, kopogunk a tanár úr szobájának ajtaján. Zárva. Megkérdeztem a folyosón álló felsőbbévesektől, hogy nem tudják-e hol van Cs tanár úr. Azt válaszolták, eléggé úgy tűnt, elhagyta a kampuszt, mert kabátban, táskával távozott. Miközben törtem a fejem, mit lehetne tenni, elkezdtük kitölteni a papírokat az ablakpárkányban. Végül bekopogtunk a "tanári szobába", ahol az egyik doktorandusz, és a koreai tanárnő üldögélt. Gyorsan felvázoltuk mi történt, és hogy szükségünk van a tanszékvezetői aláírásra és pecsétre, és hogy minderre kb. 20 percünk van, A doktorandusz lány nagyon kedves volt, megcsörgette nekünk a tanár urat, aki kinyomta. :D Közben a tanárnő is beszállt a beszélgetésbe. Mint kiderült, a tanár úr valami könyvkötészetbe ment. Időbe tellt megfejteni, hol is van, mert se a tanárnő nem tudta a jó koreai kifejezést, se mi nem értettük milyen kifejezést próbál megmagyarázni. Arra gondoltunk, várunk még 10 percet, hátha visszajön, különben már úgyis mindegy. Nem telik el 2 perc, jön ki a lány mobillal, a tanár úr a vonalban. "Induljanak el a hölgyek a Kálvin tér felé" - érkezik az utaítás a vonal túlsó feléről.
4.fejezet:
Adott 4 darab már igencsak gyűrött kérvény, egy olyan utasítás, hogy a Kálvin tér felé induljunk, valamint kb. 15 perc. Mit csinál a jó diák? Ismét rohan... Úgy ahogy voltunk kirontottunk az épületből, ki a kampuszról, végig a Múzeum körúton a Kálvin irányába. Figyeltük a járókelőket, nehogy elkerüljük Cs tanár urat a nagy sietségben (egyik barátnőm épp órára jött, később magyaráztam el neki, miért süvítettem el mellette azt kiabálva, hogy "később megmagyarázom" :D). Majd mint fény a felhők mögül, felbukkant a járókelők között a megszokott eleganciával és irattáskával. A következő jelenet elég szokatlan lehetett, ahogy négy zilált, és levegőért kapkodó lány lelassít előtte, és a kezébe nyomja a papírokat és a tollat. Cs tanár úr egyébként roppant jól szórakozhatott ezen. :D Miután megkérdezte hány percünk van még, gyorsan aláfirkantotta a lapokat és nevetve megjegyezte: 'A film szerzői jogait majd kérem", majd hozzátette: "A pecsét nincs nálam, magyarázzák ki.... mondjanak valamit". Miután megkaptuk az autogramot, nagyon megköszöntük, és visszairamodtunk az egytemre. 8 perc.
5.fejezet:
Gondoltam nyomjunk még egy utolsó sprintet vissza az egyetemig, de ez végül egyikünknek se sikerült, lassan 20 perce futkároztunk, és kezdett fogyni a kitartás. De még így is, 15:55 perckor kopogunk az ajtón, ami az azt követő másodpercben nyílt, a TO-s hölgy úgy érzem várt ránk, netán drukkolt is. Még javítgatnunk kellett a kérvényeken, ugyanis sikeresen elírtunk egy komplett sort a kódokkal együtt, de 16:00-kor elégedetten jöttünk ki a helyiségből. A papírok leadva, rajtuk a tanár úr írásos engedélye: TÁMOGATOM! (így nagybetűkkel, felkiáltójellel :) )
Szerdán meg is szereztük hozzá a pecsétet, ezért azt hiszem elmondhatjuk, hogy 피 땀 눈물-unk (vérünk, verejtékünk, könnyünk © :D) van ebben a tárgyban, pedig még csak egy órát hallottunk belőle.
Tudom, nem most volt, de végigizgultam a beszámolót :'D Ügyesek voltatok!! ^^
VálaszTörlés