2017. április 20., csütörtök

Második félév tárgyai II.

Ma a koreai nagykövet tartott nekünk előadást Magyarország és Korea diplomáciai kapcsolatáról. Meglepett, hogy milyen könnyedséggel beszélt. Ha szabad ilyet mondanom egy ilyen pozíciójú emberről, nagyon jófejnek tűnt a legnagyobb tisztelettel. :D Na de még hátra van 4 tantárgy...

Távol-keleti vallások:

Ez egy furcsa óra. Mire a leírás végére érek, ki is derül miért. Az óra felelőse B tanárnő, akit én úgy hívok: Mongólia legfelsőbb szakértője. Egy elképesztő tudással és kisugárzással rendelkező hölgy, aki a Távol-Kelet vallásairól tart nekünk órát, illetve övé a sámánizmusról szóló pár óra, a többi vallás pedig a vendégelőadók reszortja. Azokról nem is ejtenék sok szót, mert semmi extráról nem tudok beszámolni. Ez a tanárnő viszont egy jelenség. Sámánokkal dolgozik terepen, kutat, tanít, könyvet ír. Mindig fekete ruhában látom, és a laptopjának háttere, amit ugye gondosan kivetít a 200 hallgató elé MINDIG egy kakas, vagy egy kakas, tyúkok kíséretében. A múlt órán nemes egyszrűséggel tette fel a kérdést, van-e valakinél nyúlcsont, mert az övé elveszett. :D Ezen túltekintve, nagyon jól tart órát, könnyű figyelni, és talán ez a kurzus nyerhetné el a legjobb órák a félévben címet, legalábbis azok, amiket B tanárnő tart. A vizsgára való jelentkezés feltétele egy beadandó, aminek a témája aitiológiai mítoszok elemzése. (Nem egy rövid és könnyen megírható munka lesz, már most érzem...)


Távol-keleti művészettörténet:

Ez az óra egészen konkrétan M tanárnő első féléves Ókori és keleti művészettörténet órájának folytatása, csak végre olyan nevet kapott, amiről valóban szól. A félévben Korea és Japán van terítéken, és bár pénteken már vizsgafelvétel van, még csak Koreát vettük végig a szokásos módszerrel: diavetítés, amit lelkesen fotózok, szépen, előrelátón. Japán művészetébe még bele se kezdtünk, pedig kétszer olyan hosszú lesz, mint Korea, szóval nem tudom, hogy fogunk időben beleférni, de talán nem kéne ilyenek miatt aggódnom, elvégre nem én vagyok a tanár. :D Egy beadandót kellett írni, mint a múltkor, egyfajta képes műgyűjteményt, rövid műelemzéssel.

Szöveg, írás, kiadvány:

Ez a tárgy pedig megkapja a leghasznosabb tárgy címet. T tanárnő tartja az órát, akivel múlt félévben a Tibet buddhista kultúrája című órám volt. A nevéből nem derül ki, de az óra keretein belül azt tanuljuk meg, hogy néz ki egy szakdolgozat, mi van benne, hogyan érdemes témát találni, anyagot gyűjteni, azt elrendezni, stb. Bár nagyon száraz az egész anyag, semmi vetítés, csak a tanárnő szavai, de azt hiszem még nagyon fogok örülni ennek a tudásnak, amikor majd a szakdolgozatom felett ülök. Egyébként megértettem, mire jó a szakdolgozat. :D "Hozzáteszünk egy cseppet a tudomány nagy tengeréhez." Én például a Koreáról szóló tudomány nagy tengeréhez. Csak valami apró, de ütős újdonságot kell hozzá felfedeznem addig. Az óra sajátossága: utolsó percekben kapott e-mail arról, hogy az óra elmarad. Nem másodjára fordult elő tegnap sem. :D

Bevezetés az irodalomtudományba:

Itt és most tördelmesen bevallom, erre az egy szem kurzusra nem járok be, mert ez lenne az egyetlen órám csütörtökön. Bár az első két előadáson ott voltam, de ha ütnek se tudom pontosan megmondani miről szól. :D Van 12 szerző, és az ő értekezéseik, amiket értelmezve kéne olvasni a különböző irodalmi irányzatokkal, elméletekkel kapcsolatban. A pech az, hogy kifejtős lesz a vizsga...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése