"Ez meg mi?"

Felkészülten vágok neki a csendes reggel országának. Gondoltam én... :D Azonban álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány olyan pillanat és emlék, amikor pislogtam nagyokat és azt mondtam: Ez meg mi?

1. Személyes kedvencemmel kezdem, a buszokkal. Állunk Szöul forgatagában a buszmegállóban, merthogy az van, odáig nincs is probléma. A meglepetés ott kezdődik, hogy érkezik a busz, majd megáll ott a sávban merész 6-7 másodpercre. Az emberek rohannak az úttestre, és ott szállnak fel szemrebbenés alatt. Ez nem csak Szöulban van így, a jóval kisebb városokban ugyanígy észnél kell lenni.
2. Sosem gondolná az ember, de a szemetesekért is hálát kell adni. Mivel azokból Dél-Koreában az utcán fényévente talál az ember egyet. Mégsincs teleszemetelve az utca! Olyan tisztaság van, hogy az embernek könnybe lábad a szeme, de kukát nem fog találni. Úgy egy hónap elteltével már élelmes voltam, és kis zacskót tartottam a táskámban, mint instant szemetest.
3. 빨리 빨리 a zebra kétszer olyan hosszú, és fele annyi idő van átérni.
4. Ruhapróba, az embertpróbáló feladat :D Próbafülke mint olyan, nagyon kevés helyen létezik. Tehát vagy ránézésre vásárolunk, vagy bemehetünk egy átöltözésre alkalmas dobozba, de tükröt csak kívül fogunk találni, tehát kénytelenek leszünk kijönni. Viszont ahhoz, hogy kijöjjünk, újra fel kell venni a cipőnket, amit természetesen le kell venni, mielőtt belépünk.
5. Elég szomorú, ha belegondolunk miért van rá szükség, de Koreában a metrónál egy automata ajtó zárja el az utazókat a metróajtótól. Tehát nincs lehetőség arra, hogy bárki is a biztonsági sávra lépve kommunikáljon a kedves hangszóróval.:D Amikor befut a szerelvény, ez az ajtó kinyílik, és csak így lehet beszállni a metrókocsikba. Amik egyébként tágasak, csendesek és gyönyörűen tiszták! Ráadásul annyira nem is vészes a tájékozódás, van ahol kis mozgó piros fény jelzi, hogy hol tart éppen az utas a metróvonalak forgatagában.
6. Egy New York-i nagy eséllyel hamar ideges lenne, mert Koreában a taxit nem leintjük, hanem sorbanállunk hozzá. Van egy külön erre a célre fenntartott sáv az úttest mellett, ahol állnak jó hosszú sorban az emberek, és ahogy odagurul egy taxi, az első soranálló 5-6 másodperc alatt bepakol és beül a kocsiba, számoltam!
7. Víz mindenhol. :) Bárhova is megy az ember, mindehol talál olyan palackos víztartályokat, aminek mindig nagyon örül, főleg nyáron a hőségben. Ráadásul bankokban kávét is lehet inni, és ha valaki aggódna az egészségéért, még vérnyomásmérőt is talál. :)
8. BÓNUSZ. Kulccsal együtt nyitott ajtókkal otthagyni a parkolóban a kocsit, majd berohanni jegyet venni a buszpályaudvarra? Egészen nyugodtan. A kocsi ott fog állni negyed óra múlva is. Ezt pedig csak az merészebb embereknek: két hétig aludtunk egy házban úgy, hogy az utcától, és kicsivel odébb a főúttól mindössze egy szúnyoghálós ajtó válaszott el minket. Bár az is igaz, hogy ez nem a fővárosban, hanem egy déli kis városban történt.

Valószínűleg, ha más országból érkeztem volna, akkor más dolgok ragadták volna meg a figyelmem, de ezek lennének azok, amiket szokatlannak találtam innen Európából nézve. Akkor mind-mind furcsának tűntek, de olyan hamar meg lehet szokni, és utólag csak hiányozni tudnak, de nagyon.