Híres-hírhedt minorok

A legtöbb koreai szakos hirtelen felindulásból, vagy régi érdeklődésből felveszi a japán, vagy kevesebben a kínai minort. Ez nagyon jól hangzik, és én is szívesen belekezdtem volna, de két dolog miatt végül nem tettem.

Mind a kettő szakon nagyon keményen nyomják a nyelvoktatást, ez önmagában hatalmas pozitívum, azaz heti 3 órában haladnak szélvész gyorsasággal. Főszakosként ez nagyon jó, de aki minoros, az is szinte ugyanazt tanulja, már ami a nyelvi képzést illeti, biztosan.
Szegény lányok megszenvedtek vele, van aki le is adja, ső az egyik lány megcseréli, és jövő évtől japán szakos és koreai minoros lesz. Már most többet tudnak japánul, mint koreaiul, rengeteg időt elvesz a főszaktól. Aki bevállalja ennek ellenére, annak bizony össze kell szednie magát, de nem lehetetlen, egy másik lány megtartja a japán minort, és továbbra is gőzerővel akar haladni szimplán azért, mert szereti. :)

Ami viszont engem innen más vizekre terelt, az a magyar mint idegen nyelv. Ezen a minoron arról tanulunk, hogyan lehet a magyart tanítani külföldieknek; módszertan, grammatika, oktatási gyakorlat. Mindig is szerettem tanítgatni, ráadásul milyen érdekes lehet kívülről szemlélni az anyanyelvedet. Mint egy idegen nyelvet, attól teljesen elszakadva, hogy amúgy gondolkodás nélkül használod. Egy ideig még mesterszak is volt belőle, de az megszűnik. :(
Manapság a szerkesztői ismeretek is nagyon érdekel, de szerintem végül csak ez lesz a befutó. De ez is még odébb van, jöjjön végre a tárgyleírás. :)