Korea közelebbről - coming soon

Sokat gondolkodtam azon, hogy lehetne Koreáról úgy írni, hogy az egyedi legyen. Hogy valami olyat mutasson, ami még nem volt. Hisz ez lenne az egész blognak a lényege. Én legalábbis így szeretnék írni róla.

Hogy mire gondolok? Csomó csomó csodás olyan blog, weboldal, videócsatorna létezik, ami bemutatja ezt az országot egy turista szemével. Hova érdemes menni, mit érdemes megnézni vagy éppen enni, hol lehet sok szépet vásárolni és társai. Amit én szeretnék, az valami más. Azalatt a 2 hónap alatt, amit Dél-Koreában töltöttem, nem turista voltam, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében, mivel koreaiakkal, koreaiaknál, amennyire lehetett koreaiként éltem. Amit szeretnék bemutatni, az Korea igazából. Olyan részleteket kiemelni, amire talán egy turista egy szervezett út alatt fel se figyel, nincs lehetősége felfigyelni, vagy csak nem akar felfigyelni. Amit én szeretnék az nem más, mint idehozni az országot, amennyire lehet. Olyan apróságokat elmesélni, amik Koreát Koreává teszik.

Úgy tűnik az elhatározásom és a lelkesedésem meg is van, már csak össze kell hozni ezt a tartalmat. Egyelőre rendezgetem kis jegyzeteimet, hogy mit is mesélhetnék, csak hát itt van ez a csúnya, gonosz vizsgaidőszak ugye. :D De ennek ellenére iparkodok.

Időközben úgy se bírom ki, hogy ne írjak egyéb apró cseprő dolgokról, de addig is: coming soon... ;)

Nyelvtanulás - a kezdetek

Ezután a cím után le se tagadhatom, mennyire a Hwarang hatása alatt állok. :D

Back to January 2010. Színes ruhás ázsiai emberek, valami régi korban, valami régi palotában, talán az m1 műsorán. Csillogó szemmel ülök a TV előtt és a főcím alatt a narrátori hanggal együtt sorolom, mint egy verset: "Li Jong E, Dzsi Dzsin Hi, Hong Ri Ná, Küm Borá, Jáng Mi Kjong, Kjong Mi Rá..." Ezt ma is fejből tudom.

Furcsa utólag belegondolni, hogy akkor még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget annak amit csinálok, és sejtelmem nem volt arról, hogy megtaláltam azt, amit szeretnék az életemben (nagy szavak tudom, mit tud valaki 12-13 évesen, de csak így tudok rá utalni). A következő, amire nagyon emlékszem, amikor kezembe vettem Osváth Gábor tanár úr koreai nyelvkönyvét, és nyitottam egy füzetet, amibe elkezdtem írogatni az akkor még elég ormótlan koreai betűimet. Abban már biztos voltam, hogy ezzel szeretnék és fogok foglalkozni. A nyolcadikos felvételit pedig már azzal az elhatározással írtam meg, hogy én bizony koreai szakos leszek és Koreába készülök. Utána már csak egy "gimnáziumnyi" időt kellett várnom, hogy előrébb kerüljek: ide, ahol most vagyok. :)

Nosztalgiaként, de egyben ötletként szeretném megemíteni azt a két forrásról, amiből elkezdtem koreait tanulni.
Az egyik, mint már említettem Osváth tanár úr nyelvkönyve, halványkék borításos, spirállal összefűzött jegyzet. Annyira, de annyira szerettem, hogy mint egy kincset, az asztalom legbiztonságosabb helyén tartottam, szerintem földön az a könyv még sose járt. (Utánanáztem merre lehet ma beszerezni. Azon az oldalon ahol anno én találtam, azt írják, az ELTE-BTK jegyzetboltjában lehet megvenni, ott viszont az áll, hogy egyelőre nincs készleten, de hamarosan újra elérhető lesz.)

A másik egy angol nyelvű internetes oldal volt, ami a seemile.com névre hallgat. Angolul nem sokat értettem még akkor, így az első angol szavaim között szerepel a "consonant" és "vowel", a hangeul tanulós videóknak köszönhetően. :D Azóta teljesen megújították az oldalt, már nem annyira letisztult és átlátható szerintem, de azok a videók most is megtalálhatóak rajta, amikből én is tanultam. Ejnye ejnye, régen még lehetett választani hogy az ember kínaiul, vietnamiul, estleg japánul akarja-e hallgatni a videókat, de most úgy látom ez leszűkült az angolra. :D

Azóta temérdek újabbnál újabb lehetősége van bárkinek a koreai nyelv tanulására, már magyarul is! Nekem viszont a legkedvesebb emlék és segítség ez a kettő volt, és bátran ajánlom őket bárkinek, eltekintve bármiféle hiányosságaiktól. :)

Órarend - 1. félév

Az órarendeket valahogy szeretem, erre nincs épkézláb magyarázatom. :D Szóval éljen az egyetem, itt még alakíthatom is, nem csak lediktálják vagy rám bízzák, hogy böngésszem ki egy Excel táblázatból.

Engem mindig is érdekelt, hogy nézhet ki egy koreai szakos órarend, ezért ebből kiindulva megmutatom, milyen volt az enyém az első félévben.

Van a Neptunnak egy aranyos opciója, az ún. órarendtervező. Állítólag hasznos, nekem még nem volt szerencsém hozzá, mert a mi szakunkra vonatkoztatva nem működik. :D Ezért maradt a vonalzó és színes ceruza, valamint modernebb társa, az Excel.

Ebben a félévben szinte minden órám délután, néha késő délután volt, aminek bár megvan a hangulata, de azért kipróbálnám milyen lehet ennél valamivel frissebben, verőfényben (főleg télen :( ) beülni egy-egy órára. Hátha második félévben összejön.

Érteni kínaiul, vagy valami olyasmi

Érdekes megfigyelési terep a kamusz vizsgaidőszakban. Egész pontosan kong az ürességtől, ma 7 embert számoltam össze. Van aki lapítva megy befelé, van aki "enyém a világ" érzéssel jön kifelé. Ez már csak ilyen.

De a lényeg, visszakalandozva a címhez... Ma sorban álltam egy műszaki bolt előtt, már szalagkordont is bevetettek az embertömeg rendezésére, és unalmamban a kirakat dobozait vettem szemügyre. Volt ott valami lámpa/világító eszköz becsomagolva. Először nem láttam az angol meghatározást, csak azt a 8-10 kínai karaktert az oldalán. És felfedeztem közöttük ezt: 光. Ez a fény kínai írásjegye, klasszikus koreain tanultuk. Gyorsan leellenőriztem az angol nevet, amiben természetesen benne volt a light/lamp. És akkor belegondoltam, hogy hiába nem tudom, hogy kell kiejteni szép mandarinsággal ezt a szót, sőt még azt se kellett volna tudnom, hogy ejtik ki a koreai hanja verzióját, de tudtam az értelmét.

Elképesztő belegondolni, hogy aki kínai karaktereket ismer, az anélkül tud értelmezni valamit, hogy akár csak sejtelme lenne arról, hogy kell kiejteni. Most akkor ez milyen nyelvtudás? :D Ezeknek az "krikszkrakszoknak" csúfolt jeleknek a segítségével képes voltam megérteni valamit egy olyan nyelven, amit nem is beszélek. Ahogy az öcsém fogalmaz: azért "ez nagyon ott van". ;)

"Ez meg mi?"

Felkészülten vágok neki a csendes reggel országának. Gondoltam én... :D Azonban álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány olyan pillanat és emlék, amikor pislogtam nagyokat és azt mondtam: Ez meg mi?

1. Személyes kedvencemmel kezdem, a buszokkal. Állunk Szöul forgatagában a buszmegállóban, merthogy az van, odáig nincs is probléma. A meglepetés ott kezdődik, hogy érkezik a busz, majd megáll ott a sávban merész 6-7 másodpercre. Az emberek rohannak az úttestre, és ott szállnak fel szemrebbenés alatt. Ez nem csak Szöulban van így, a jóval kisebb városokban ugyanígy észnél kell lenni.
2. Sosem gondolná az ember, de a szemetesekért is hálát kell adni. Mivel azokból Dél-Koreában az utcán fényévente talál az ember egyet. Mégsincs teleszemetelve az utca! Olyan tisztaság van, hogy az embernek könnybe lábad a szeme, de kukát nem fog találni. Úgy egy hónap elteltével már élelmes voltam, és kis zacskót tartottam a táskámban, mint instant szemetest.
3. 빨리 빨리 a zebra kétszer olyan hosszú, és fele annyi idő van átérni.
4. Ruhapróba, az embertpróbáló feladat :D Próbafülke mint olyan, nagyon kevés helyen létezik. Tehát vagy ránézésre vásárolunk, vagy bemehetünk egy átöltözésre alkalmas dobozba, de tükröt csak kívül fogunk találni, tehát kénytelenek leszünk kijönni. Viszont ahhoz, hogy kijöjjünk, újra fel kell venni a cipőnket, amit természetesen le kell venni, mielőtt belépünk.
5. Elég szomorú, ha belegondolunk miért van rá szükség, de Koreában a metrónál egy automata ajtó zárja el az utazókat a metróajtótól. Tehát nincs lehetőség arra, hogy bárki is a biztonsági sávra lépve kommunikáljon a kedves hangszóróval.:D Amikor befut a szerelvény, ez az ajtó kinyílik, és csak így lehet beszállni a metrókocsikba. Amik egyébként tágasak, csendesek és gyönyörűen tiszták! Ráadásul annyira nem is vészes a tájékozódás, van ahol kis mozgó piros fény jelzi, hogy hol tart éppen az utas a metróvonalak forgatagában.
6. Egy New York-i nagy eséllyel hamar ideges lenne, mert Koreában a taxit nem leintjük, hanem sorbanállunk hozzá. Van egy külön erre a célre fenntartott sáv az úttest mellett, ahol állnak jó hosszú sorban az emberek, és ahogy odagurul egy taxi, az első soranálló 5-6 másodperc alatt bepakol és beül a kocsiba, számoltam!
7. Víz mindenhol. :) Bárhova is megy az ember, mindehol talál olyan palackos víztartályokat, aminek mindig nagyon örül, főleg nyáron a hőségben. Ráadásul bankokban kávét is lehet inni, és ha valaki aggódna az egészségéért, még vérnyomásmérőt is talál. :)
8. BÓNUSZ. Kulccsal együtt nyitott ajtókkal otthagyni a parkolóban a kocsit, majd berohanni jegyet venni a buszpályaudvarra? Egészen nyugodtan. A kocsi ott fog állni negyed óra múlva is. Ezt pedig csak az merészebb embereknek: két hétig aludtunk egy házban úgy, hogy az utcától, és kicsivel odébb a főúttól mindössze egy szúnyoghálós ajtó válaszott el minket. Bár az is igaz, hogy ez nem a fővárosban, hanem egy déli kis városban történt.

Valószínűleg, ha más országból érkeztem volna, akkor más dolgok ragadták volna meg a figyelmem, de ezek lennének azok, amiket szokatlannak találtam innen Európából nézve. Akkor mind-mind furcsának tűntek, de olyan hamar meg lehet szokni, és utólag csak hiányozni tudnak, de nagyon.

Új fogalom

"Keletes érzés", egy fogalom az ELTE-n, én legalábbis bevezetném. Kedvenc jelenetem a jelenségből: filozófiaóra vagy nyelvtudomány. Minden bölcsészhallgató, vagyis hát kb. a fele bevonul a nagy előadóba, és 10 percen belül ki is alakul a keletes szektor. Valahogy mindig úgy sikerül helyezkedni, hogy a japánosok 5 méteres körzetében vagyunk, vagy ők vannak a mienkben. Nem tudom, ez feltűnt-e már bárkinek, én mindenesetre jól szórakozok rajta.

A lényege ennek a bejegyzések viszont nem ez a felettébb érdekfeszítő megfigyelés lenne, hanem azon gondolkodtam, milyen közös programok voltak eddig külön a Távol-keleteseknek. Az első esemény talán a beiratkozás utáni ismerkedés volt. Utána még valamikor ősz elején egy közös ivászat, bár utóbbi megnevezés inkább csak a helyszínt kategorizálta, ivászatra nem emlékszem, csak ismerkedésre és beszélgetésre. Azóta több "ivászatra" is sor került, nem tudom miért kell egy találkozót alkoholhoz kötni, lehet, hogy ez csak egy hívószó :D, de ezen kívül volt már közös sütögetés, sőt közös karácsonyozás is. Nos... egyikre se jutottam el utóbbi kettő közül, pedig mindkettőre készültem. :D De hogy lekerekítsem ezt a kicsit értelmetlenre sikeredett gondolatsort, amit mondani szerettem volna az az, hogy van valami kimondatlan keletes közeg az egyetemen, amit úgy jó érezni, és aminek úgy éreztem szentelnem kell 15 sort. :)

Hwarang

A koreai töri vizsga utáni felszabadult örömömben, mint szélvész rohantam a vonathoz, hogy hazaérjek du. 3-ra, ami ugye Koreában este 10, ugyanis akkor jött ki a Hwarang első része. Ülök a vonaton, izgatottan nézegetem a twittert, és mit látnak szemeim: "Hwarang ep. 1. has started on KBS2". Mi a csoda... majd eszembe villan a nyári időszámítás drága létezésére, és a tény, hogy az egy dolog, hogy a nyáron 7 órát kellett hozzáadni/elvenni az időhöz, hogy megtudjam hány óra van otthon, de most tél van. Ami azt jelenti, hogy ez most 8 óra eltérés. Taps taps.
Így tehát kénytelen voltam lemondani a live stream lehetőségéről, viszont épp most fejeztem be az első részt. :) Hát, több okból is teljesen feldobott. Először néztem úgy sorozatot, hogy semmi felirat nincs rajta, és nagy meglepetés ért. Könnyen követni tudtam miről van szó, nevettem a poénokon, értettem az utalásokat, és pár részletet leszámítva még a bonyolultabb drámai szálak is derengenek. Pedig ez az a jó kis archaikus, történelmi sorozatos nyelvezet. Éljen #1
És ami külön bekezdést érdemel: ki gondolta volna, hogy amiből levizsgázok, az előjön a délutáni sorozatban. :D A történet ugye a Silla Királyság korában játszódik, és az epizódban egy szál arra a származási rangsorra volt kihegyezve, amiről tanultunk koreai törin is. Éljen #2

Oh és persze maga a sorozat: nagyon nagyon tetszik, hogy bár a téma és a közeg történelmi, egy csomó modernnek ható elem van benne, rengeteg vicces rész, és az OST-jét is nagyon eltalálták! Azt hiszem új kedvenc a láthatáron. Meg hát kérem szépen, ilyen kivételes színészgárdával... ;)

Első félév tárgyai III.

A mintaterv óráin kívül felvettem még 3 tárgyat, íme:

Kulturális kölcsönhatások a távol-keleti térségben:

Valójában ez egy második féléves tárgy, de fel lehetett venni elsőre is, ezért meg is próbáltam. A kurzus lényege, hogy a Korea Journal nevű online folyóirat olyan cikkeit elemezzük óráról órára, amik valamilyen módon kötődnek a kulturális kölcsönhatás témájához, és a kiindulási pont persze  Korea. Ez volt a legmunkásabb tárgyam egész félévben, de ebből tanultam talán a legtöbbet. A legmunkásabb, mert minden órára 50-60 oldal angol nyelvű akadémiai szakszöveget kellett elovasni és 2 elemezést írni. Elsőre ez 6 órámba telt, de így a félév végére már 3 óra alatt kész voltam eggyel. De az is tény, hogy a legérdekesebb új dolgokat is a cikkeket olvasva tudtam meg.

Japán társadalom és kultúra 1.:

Japán szakosok órája, minden órán más-más témával: történlmi áttekintés röpke 90.000 év 90 percben, a japán nyelv, irodalom, iskolarendszer, ünnepek, Japán vallásai stb. Sajnos a japán nők helyzetére nem maradt idő, azt sajnálom. :( Felvehetném második félévben a folytatását, de a marketinges óra jobban tetszik. Szinte minden órát más tanár vagy doktorandusz tartott, szóval elég színes volt az egész kurzus, csak a jegyzeteket összerendszerezni volt kicsit nehéz, főleg a japán irodalom résznél, ahol ~80 oldalas diákat láthattunk. Szintén fotóztam mindent, és szintén nagyon örülök neki, mert a tanárnő bejelentette, hogy nem tartja szükségszerűnek a diák megosztását. A hallgatók ezt vitatják. :D

Tibet buddhista kultúrája:

Már nem is tudom, miért vettem fel ezt az órát, utólag azzal magyarázom magamnak, hogy azért, mert Tibetről alig tudtam valamit. Nos, ezt a problémámat ez az óra jócskán orvosolta, ugyanis még Tibet tartományait is tudnom kell majd a vizsgára, ami szóbeli lesz. :( A tananyag maga a tibeti buddhizmus köré épül persze, a tibeti buddhizmus fajtái, a szerzetesek élete, ünnepek, és persze Tibet földrajza rögtön az első órán. Tudtátok, hogy Tibet nemzeti étele a jakvajas teával kevert árpaliszt? :D Egy nagyon jó kis jegyzetet kaptunk hozzá, egy kisebb könyvet Tibetről. Sajnos több órát is kihagytam, de ezekből az összefoglalókból jól fel lehet majd készülni.

Első félév tárgyai II.

És akkor következzenek a koreai szakos főtárgyak:

Modern koreai nyelv 1.:

Az egyetlen óra, amiből heti kettő van. Jövő évtől heti 1 lesz, nem is értem. :( Ezt a beszámolót muszáj két részre bontanom, mert másképp nem megy.
Ha valaki nulláról kezd: Y tanár úr angolul tartja az órákat, amik tulajdonképpen abból állnak, hogy a tankönyv alapján készített diákat vetíti ki, és azokról magyaráz, utána megoldjuk azt a hatalmas mennyiségű körülbelül kettő darab feladatot, ami a könyvben található... A szarkazmusom természetesen a könyvnek szól, mert mit szépítsük, elég szegényes egy kiadvány, és biztos nem lehet belőle megtanulni ezt a nyelvet. Ezért szokott Y plusz szavakat is írni a diákra, amiket mindig 5x le kellett írni írásgyakorlatként, és beadni. Ez nagyon hasznos, ha az ember éppen csak ismerkedik a koreai írásrendszerrel. Egy leckét 1-2 óra alatt veszünk végig, így jutottunk el az első könyv feléig. Szerintem kezdőként ez pont ideális tempó, viszont nagyon-nagyon hiányoznak a gyakorló feladatok! Anélkül egyszerűen nem lehet nyelvet tanulni. Sokan panaszkodnak arra, hogy nem értik Y magyarázatát, ez sajnos a nyelvi korlátok miatt van, de megértem, fontos lenne főleg a nyelvtani részeket jól megérteni.
Ha az ember már haladó: szörnyen unalmas. :( Ennek ellenére igyekszem minden órán lelkesnek látszani. Az írásgyakorlatok először nagyon felbosszantottak, hogy ne már, ezt most minek, de aztán rájöttem, hogy legalább korrigálni tudom azokat a helyesírási hibáimat, amik azért akadnak. Az biztos, hogy ha haladni szeretnék, akkor azt bizony magamtól, itthon kell megtennem, ezt Y is hangsúlyozta, és néha érdeklődik, miből tanulok, hogy haladok.
Igazából nagyon megkedveltem Y tanár urat, igazán közvetlen és nem az a keménykedő tanár. Úgy tűnik, hogy lettek "kedvencei", de ez nem jelent hátrányt a többieknek.
Nekem szimpatikus, hogy bizalmat szavaz a diákoknak, ezért már meg sem lepődök, amikor hív, hogy segítsek neki kulcsot/termet intézni, ha valami gubanc van. :) Ilyenkor mindig szabadkozik, hogy még nem tudja olyan jól használni a magyart, és általában ilyenkor érdeklődik afelől, hogy hogy állok a koreaival. A hiányolt szóbeli gyakorlás ezzel meg is van oldva.

Klasszikus koreai nyelv és kínai írásbeliség 1.:

A kedvencem! :D Kicsit döcögősen indult az első hetekben, de aztán a második felére végre belekezdtünk a hanja-k tanulásába. Külön kis füzetbe kell gyakorolnunk a karaktereket, meg megoldani a a feladatokat egy tankönyvből, amit beszkennelve megkaptunk. Én nagyon élvezem, hogy tanulunk kínai írásjegyeket, és bár eddig is biztos voltam benne, hogy hasznos, erről abszolút meg is győződtem egy koreai töri óra alkalmával. Tüzes harcikocsikról volt szó, ami koreaiul ugye 화차 (hwacha), és felcsillant a szemem, mert hát ez nem más, mint a hwa=tűz és cha=kocsi hanja-k összetétele. Azóta is egy csomó csomó ilyet találtam. Kicsit ijesztő volt első alkalommal, amikor mint derült égből villámcsapás M tanárnő közölte, hogy akkor most olvasni fogunk. Persze nem ettől ijedtem meg, hanem attól, hogy kezembe nyomtak egy mikrofont, hogy leszek szíves felolvasni a kivetített szöveget, ami hemzseg a kínai karakterektől. De jobban sajnáltam azokat, akik még most kezdték a koreiat tanulni és olvasni is. Hát szépen bedobták őket a mélyvízbe. Minden elismerésem.

Korea története 1.:

A másik kedvencem. Gimnáziumból megszokott töri óra, csak sokkal érdekesebb, mert Korea történelme a téma. Cs tanár úr nagyon jó hangulatú órákat tart, mindig elsüt valami poént, és sok-sok saját fotót mutat, amiket ő készített azokról a történelmi helyekről, amikről éppen előadást tart. Északról is vannak fotói(!), amik engem mindig lenyűgöznek. Szóról szóra a saját könyve alapján halad, szóval bárki bármikor utánaolvashat, de még így is mindenképp érdemes bejárni minden órájára, ha más nem, a képek és szórakoztató melléksztorik miatt. Jegyzetet készíteni is könnyű az órákon, ha valaki szívesebben tanul abból, mint könyvből.

Első félév tárgyai I.

Röviden, tömören, mire jó, mire nem következik. Először is az alapozó és távol-keletes tárgyak:

Filozófiatörténet:

Tipikus bölcsész alapozótárgy. Egy idősebb bácsi tartja, akinek néha nehéz érteni az amúgy megnyerő és álmos hangszínét. Tulajdonképpen mesél az órákon, gyakran el is kalandozik, ezért az óra második felére jutunk el oda, hogy elmondott pár lényegi információt. :D 12 szerzőt veszünk végig, és az ő "filozófiájukat" elmezzük. Az órára már csak azért is érdekes beülni, mert olyan nyugodt hangulat uralkodik, jót tesz az ember idegeinek.

Bevezetés a nyelvtudományba:

Ez bizony kőkemény nyelvészet, kérem szépen. Megtévesztő egy tudományág, nem lehet se humánnak, se reálnak besorolni. Az előadó nekem nagyon szimpatikus, bár úgy épít a nyelvészeti terminusokra, hogy öröm nézni... :D Minden órára készít egy csinos kis diasort, amit fel is tesz a kötelező olvasmányok kíséretében egy honlapra. Ez az az óra, amire ha az ember nem jár be, akkor keserves percei lesznek a nyelvészeti könyvekkel, amik persze a számonkéréshez kellenek. Ettől a vizsgától tartok is rendesen.

Összehasonlító vallástörténet:

Bevallom töredelmesen, ez az egyetlen óra, amire nem járok be. Egyszerűen azért, mert ez az egy órám lenne pénteken a nap közepén. Viszont a tananyag úgy ahogy van megtalálható egy jegyzetben, aminek a pdf változatát meg is kaptuk. Nagyjából a világvallások kialakulását és jellemzőit veszi sorba a könyv, jó részletesen. A fele anyagból írtunk egy ZH-t a félév közben, ez volt a beugró a vizsgára. Az óra egyébként a kínai szakosok palotájában, az "F" épületben van. Legutóbb a tanszék fennállásának évfordulója alkalmából ki is telepítettek onnan jó néhány órát, ezen kívül vörös szőnyeget terítettek le elé. Palota!

Ókori és keleti művészettörténet 1.:

Ezt a kurzust az utolsó előtti órán szerettem meg, amikor egyedül üldögéltem egy egész padsorban. Lehet, hogy a magány tette. :D  Első félévben Kína művészetét vettük végig, a dinasztiákon haladtunk sorba. Év elején úgy nézett ki, hogy egy gyakorlat miatt nem fogunk tudni bejárni, de végül ez megoldódott, és nagy hálát adok érte, ugyanis M tanárnő minden órán kivetít vagy 30-40 diát, tele képekkel műtárgyakról, amiket jól memorizálni kéne. Elküldeni ezeket a diasorokat nem fogja, ezért most nagyon örülök, hogy mindet lefotóztam. Második félévben Japán és Korea művészete lesz a terítéken. A vizsga feltétele egy beadandó volt, egyfajta képgyűjtemény és elemzés a kínai dinasztiák egy-egy jellemző műtárgyáról.

Híres-hírhedt minorok

A legtöbb koreai szakos hirtelen felindulásból, vagy régi érdeklődésből felveszi a japán, vagy kevesebben a kínai minort. Ez nagyon jól hangzik, és én is szívesen belekezdtem volna, de két dolog miatt végül nem tettem.

Mind a kettő szakon nagyon keményen nyomják a nyelvoktatást, ez önmagában hatalmas pozitívum, azaz heti 3 órában haladnak szélvész gyorsasággal. Főszakosként ez nagyon jó, de aki minoros, az is szinte ugyanazt tanulja, már ami a nyelvi képzést illeti, biztosan.
Szegény lányok megszenvedtek vele, van aki le is adja, ső az egyik lány megcseréli, és jövő évtől japán szakos és koreai minoros lesz. Már most többet tudnak japánul, mint koreaiul, rengeteg időt elvesz a főszaktól. Aki bevállalja ennek ellenére, annak bizony össze kell szednie magát, de nem lehetetlen, egy másik lány megtartja a japán minort, és továbbra is gőzerővel akar haladni szimplán azért, mert szereti. :)

Ami viszont engem innen más vizekre terelt, az a magyar mint idegen nyelv. Ezen a minoron arról tanulunk, hogyan lehet a magyart tanítani külföldieknek; módszertan, grammatika, oktatási gyakorlat. Mindig is szerettem tanítgatni, ráadásul milyen érdekes lehet kívülről szemlélni az anyanyelvedet. Mint egy idegen nyelvet, attól teljesen elszakadva, hogy amúgy gondolkodás nélkül használod. Egy ideig még mesterszak is volt belőle, de az megszűnik. :(
Manapság a szerkesztői ismeretek is nagyon érdekel, de szerintem végül csak ez lesz a befutó. De ez is még odébb van, jöjjön végre a tárgyleírás. :)

Miből áll a koreai szak

Jöjjön végre valami gyakorlatibb információ, nevezetesen: miből áll a koreai szak barátaink, a kreditek szempontjából.

Bizony, még mindig nem a tárgyleírások következnek, az érdekesebb maradjon későbbre. :D

A BA-n 180 kreditet kell összegyűjteni a 3 év alatt. Ebből 120-at a főszakod tárgyai tesznek ki. A maradék 60-at pedig két részre bontják. Fel kell venned egy minort/mellékszakot/"kicsi szakpárt", ami 50 kreditet ér. A maradék 10 pedig az ún. szabadon választható tárgy. Szabadon, mert te döntöd el mit szeretnél, milyen témában, milyen jellegűt, viszont természetesen ez is kötelező, hiszen csak így jön össze a 180.

A minor kérdése egy érdekes dolog. A legtöbb ugyanis 3 éves, azaz rögtön bele kell kezdeni, hiába van a hivatalos minorfelvétel csak a második szemeszter vége fele, addigra már haladnod kell vele. De akad pár olyan, ami 2 év alatt elvégezhető, ezekről azt mondják nehéz bekerülni, mert nagyon sokan akarják pont a rövidsége miatt felvenni.
Ért egy kisebb sokk az elmúlt hetekben, amikor is azt hallottam, a magyar mint idegen nyelv minor lehet, hogy nem indul jövőre. Levert a víz, mert ez azt jelentette volna, hogy sürgősen találnom kell egy másik 2 éves minort, hacsak nem akarok csúszni amiatt, hogy nem kezdtem el időben egy 3 éveset. Két délután is a minorokat böngésztem, számolgattam, hogy be tudnám-e mégiscsak sűríteni 2 évbe a 3 évre szabott tananyagot, aztán eszembe jutott, hogy talán a pánik előtt írni kéne egy illetékes embernek. :D Ezt meg is tettem és jött a válasz: "információim szerint indul". Ezzel a válasszal tökéletesen megelégedve össze is téptem a papírt amin eddig számolgattam és rendszerezgettem, és megkönnyebbült sóhajjal hajítottam a szemetesbe. Előbb gondolkodni, aztán cselekedni!
Mégis profitáltam a dologból, mert találtam mégegy érdekes minort, amit szívesen tanulnék, szintén 2 éves, nem más mint a szerkesztői ismeretek. De, ez még a jövő zenéje, egyelőre végezzük el sikeresen az első évet.

A drága szabadon választható 10 kredit... Sokakat megijesztett, pedig szerintem ez a legegyszerűbb része a követelménynek. Fel is vettem első félévre 2 tárgyat, hogy haladjunk haladjunk :D az egyik a Japán társadalom és kultúra 1. (3 kr), a másik a Tibet buddhista kultúrája (3 kr) című. Ezzel is kapkodtam, mert simán keresgélhettem volna még a Neptunon olyan óra után, ami jobban érdekel. A japánosat nem bántam meg, a tibeteset kicsit igen. :( De tanultam a hibámból, és a maradék 4 kreditre kerítettem olyan kurzusokat, amik igazán érdekelnek. Jelenleg a Marketing és PR 1., a Közgazdasági alapismeretek, és a Vietnami nyelv versenyez. :D

Ezen a 180 krediten kívül még 18 kredittel rendelkezik mindenki, amit ingyen és bérmentve elhasználhat, azaz vehet fel órákat vagy ezekből teljesítheti azokat az óráit, amik nem sikerültek az adott félévben.

Monológ az első vizsgák előtt

Holnap és holnapután lesz az első két "igazi" vizsgám, mert eddig csak koreaiból írtunk zárótesztet. Igyekeztem jó alaposan felkészülni mindkettőre, hogy ne érjen meglepetés, és azért nem szakadtam bele a tanulásba. De az is biztos, hogy muszáj időben elkezdeni készülni, mert ha nem, akkor van baj. Arról, hogy hogy zajlottak a vizsgák majd külön írok, amikor mindet...mind a hetet.... letudtam január közepe fele. :) Utána lesz 3 hét pihi! :D

Amit ezzel a pár mondattal mondani szerette volna az az, hogy nem lehetetlen felkészülni egy vizsgára, illetve egyszerre kettőre, vagy majd többre. A dolog nyitja szerintem ennyi: időben nekikezdeni és felváltva tanulni a tárgyakat, hogy ne unjon rá az ember lánya egy délután alatt. Oh és nem hátrány, ha nem kell jegyzeteket kéregetni, mert az embernek van sajátja, de hát kinek hogy tetszik.

Közben nagyban várom a második félév előzetes kurzusfelvételét. A múltkorit nem én intéztem, mivel még az időzónán is jócskán kívül voltam, de most szépen magamnak fogom rendezgetni az óráimat. Amit elvileg ma 5 órától tehetnék meg, de ebben az információban már egyre kevésbé vagyok biztos. :D

Az első (fél éves) benyomások

Azt hiszem jó is, hogy nem rögtön az érettségi után frissen jutott eszembe a "blogírósdi". Vizsgaidőszak van, ami azt jelenti, hogy eltelt egy félév, így már mesélhetek az első tapasztalataimról.

Az emberek:

A BTK-n alapjában véve 3 féle diák van, persze akadnak alváltozatok is. :D Létezik tehát a motivált hallgató, aki valóban azt szeretné tanulni, amit tanul, és erre csak ezen a karon van lehetősége A második típus, aki úgy tanulgatna, de nem éppen határozott, vagy csak nem lett valami fényes az érettségije,ezért nekivág valami egyszerű szaknak. Ebből van egy pár, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ha valaki komolyan veszi a sajátját, akkor azt játszi könnyedséggel elvégzi. És van a harmadik típus, akiről én se tudom mit keres egyetemen, de tanulni nem akar, órákra bejárni lusta, könnyen akarja megúszni, és tervei nem nagyon vannak. Vegyes társaság, mit ne mondjak. Találkoztam már igazán elhivatott és buzgó hallgatóval, de olyannal is, aki konkrétan azt ecsetelte nekem, hogy mennyivel jobban jár, ha elégtelennel jön ki a vizsgáról, mert akkor legalább nem nullás szorzó kerül az átlagába...
 A lényeg: teheted magadnak pofon egyszerűvé és egyben totál értelmetlenné az itt eltöltött éveket, vagy teheted olyanná, amihez bizony felkészülés kell, és ezzel kerülhetsz a legjobbak közé, akiket keresnek és akikre igény van.

A kampusz:

Egy logikusnak tűnő kampusszal van dolgunk. Szépen abc sorrendben A-F-ig az épületek, és még a távolságok se átláthatatlanok. Amit megfigyeltem, és szerintem szórakoztató: szegény "E" épület nemes egyszerűséggel kimaradt. :D Az "I" épület bejáratát pedig Indiana Jones se találná meg...mint ahogy ez nekem se sikerült. Negyed óráig kerestem a szomszédos épületben egy termet azzal a szent meggyőződéssel, hogy az 'I' épületben vagyok. Mint kiderült, az előbbi bejárata úgy néz ki, mint egy borpince lejárata, ezért senkit se tévesszen meg az Rákóczi úti (baráti nevén "R") épület impozáns duplaajtaja. Az "I" még eggyel odébb van.

Rájöttem valamire

Így közeledve az első szemeszter végéhez, a vizsgaidőszak drukkja eszembe juttatott egy régi nagy tervet. Már a kezdetek kezdetén azt terveztem, hogy ha/amikor felvételt nyerek az ELTE koreai szakra, belekezdek egy blog írásába. Erről ugyebár szépen megfeledkeztem. :D De pánikra ok egy szál se, itt vagyok és megvalósítom ezt az elfeledett ötletet.

Miért akartam egyáltalán blogot írni? Erre még szerencsére emlékszem. Egyrészt szeretek írni, ez mindig is így volt, és a napokban ebben még biztosabb lettem. Másrészt, és ez a régebbi és fontosabb indok: annak idején -közel hét éve-, amikor én tartottam ott, mit meg nem adtam volna egy olyan blogért, ahol arról olvashatok, milyen koreai szakosnak lenni. Sőt, már azt is kincsként tartottam számon, ha olvashattam bármit is Koreáról (a koreai nyelv tanulásának szegényes lehetőségeiről nem is beszélve), ilyen forrás pedig nem sok akadt. Hálát adunk az angol nyelv létezéséért, és megváltó segítségéért. :D Pont ezért olyan fontos számomra annak a két lánynak a blogja, akik Koreában töltött ösztöndíjas éveikről írtak, és akiknek a bejegyzéseit a legnagyobb lelkesedéssel, kíváncsisággal és elszántsággal követtem. Akkor döntöttem el ugyanis, hogy én is ezt szeretném. Mármint, nem csak blogot írni, hanem majd egy koreai egyetem diákjaként blogot írni.

Azóta eltelt ez a pár kimondhatatlanul különleges év, nem tudom hogy történt, de befejeztem az általános iskolát, majd hirtelen a gimnáziumot is, és most ott tartok, hogy lelkesen gépelem ezt a szöveget, mint az ELTE BTK Keleti nyelvek és kultúrák tanszék koreai szakirányos büszke hallgatója (egyelőre Budapestről) :). És megvalósítom azt, amit én szerettem volna találni. Ezzel nagyjából meg is fogalmaztam a jelen blog lényegét. A reflektorfényben a koreai szak, és az egyetemi élet, és majd ahogy a gondolataim hozzák, esetleg más is.

Oh, ami még idetartozik. Sok érdekes "egyetemes" blogot olvastam már, úgy tűnik japán szakos sunbae-im korábban felfedezték ebben a lehetőséget, de ha jól emlékszem találkoztam már kínai és mongol(!) szakos bejegyzésekkel, sőt olvastam egyszer egy koreai szakos/minoros srác blogját is, amit már sajnos nem találok. :( Majd idővel talán készítek is erről egy listát. Bevezetőnek ennyi, hip- hop eltelik egy óra ezzel a pár mondattal.