BEAC

Emlékszem, amikor megtudtuk, hogy heti 5 tesióránk lesz, mindenki szörnyülködött. Most eljött az idő, amikor visszasírom a mozgási lehetőséget. Laza órarend ide vagy oda, akkor sem lehet szervezett keretek nélkül megvalósítani a testedzést, nekem legalábbis nagyon nehezen megy. Tehát elhatároztam, hogy ezt orvosolom. Azaz fogom magam, és veszek sportbérletet a tavaszi félévre, és akkor is járni fogok, ha lustaságomban ezer indokot tudok majd felsorolni, hogy most miért haza menjek és ne mozogni. :D

Az ELTE sportszervezete a BEAC, ne kérdezzétek minek a rövidítése. Már tavaly is tudtam, hogy ezen keresztül fel lehet venni sportot kurzusként 1 kreditért, de ezek a helyek villámgyorsan betelnek, ráadásul mivel napközben vannak, sanszos, hogy amelyikre járni szeretnél, az ütközik az óráddal. Egyébként külön neptunos kódjuk is van ezeknek az egykredites órának, nevezetesen VTN, ha valakit ez érdekelne. Ahhoz képest, hogy más egyetemeken kötelező a sport... :D
Tehát marad a másik megoldás, azaz bérletet venni, ez eltésként 9.000 Ft/szemeszter, külsősként 11.000 Ft, amibe ha belegondolunk, egyáltalán nem sok a bérletek jellege miatt, amire mindjárt kitérek.

Mindenféle fajta sport közül lehet választani, vannak zenés és táncos, labdás, harcművészeti, erő és állóképességi, ütős, fitnesz és szabadtéri sportok is, mindezek 6 helyszínen. Engem ez a nagy választék még jobban motivál, szerintem nem vagyok vele egyedül. :)

Amibe jobban beleástam magam, az az ELTE Aerobic, mivel itt vannak a zenés sportok, ami ugyebár nagyszerű :D Ez egyébként az egyik alága a BEAC-nak. Itt 4 féle bérlet közül lehet válaszatni, ebből 3 korlátlan! Van külön ingyenes a kolisoknak, a többiek a jazz/hastánc/cheer (vagy-vagy), táncos és a csak aerobic közül választhatnak. Nekem ez volt a legszimpatikusabb, és amikor megnéztem milyen órák tartoznak ide, igencsak elámultam. A "csak" szócska megtévesztő. Két olyan elnevezést is láttam, amiről még nem is hallottam eddig, motiváció #2. Hogy reklámozzak egy kicsit: alakformáló aerobik, argentin tangó, bellyfit, dinamikus jóga, gerinctréning, intervall, kardió-alakforma, kondi, köredzés, pilates, zsírégető óra és zumba fitness! Azt hiszem a legnagyobb nehézséget majd az okozza, hogy kitaláljam mikor mit csináljak.

Az órák hétfőtől csütörtökig 17:00-21:00 között vannak, pompásan illeszkednek az órarendhez, tehát megyek is bérletet venni, amint lehet. :)

Korea közelebbről 3. - CSIRKE!

A lassan közeledő ebédidő számlájára írom, hogy most következik a Korea közelebbről azon része, amiben csak ételekről lesz szó.

Ami sok egyéb mellett hamar feltűnik a Koreában mászkálónak az az, hogy minden második épület valami vendéglátóipari egység, magyarul mindenhol enni lehet és kell. Ezt úgy értem, hogy a koreai élet erősen az evés köré koncentrálódik, az 'Ettél már?' közel azonos a 'Hogy vaggyal'. :) Tehát enni mindig kell és mindig sokat. Döbbenet, mekkora adagokat képesek az ember elé rakni, és azt el is fogyasztani minden nehézség nélkül. Néha az volt az érzésem, az én szegény szám képtelen ilyen megpróbáltatásokra. :D De mint mindent, ezt is meg lehet szokni.

Egy igazán szép kulturális sajátosság, hogy Korea szerte az étellel nagyon sok mindent lehet kifejezni; furcsán hangozhat, de az étel maga egy gesztus. Ezért nem kell meglepődni ha valaki, inkább az idősebb többedjére hív meg valamire, ez a törődés kifejezése, egyszerűen boldogan el kell fogani és megköszönni, és a későbbiekben viszonozni. Meghívni egymást valami finomra, venni egymásnak valami finomságot egy alapvető és mindennapos dolog Koreában.

Ha elmegyünk egy koreai étterembe, akkor 10-ből 6-szor a földön fogunk ülni, aranyos kis párnákon, egy kb. 40 cm magas asztalka mellett. Erre jobb felkészülni, mert a sokadik törökülésben töltött perc után felállni nem olyan egyszerű. Tanulható képesség, de addig is érdemes néha megmozgatni a lábunkat, különben kellemetlen lehet az a pillanat, amikor sietve mindenki távozni akar, de nem sikerül fölkaparni magunkat a földről.

Felébredni a reggeli kávé, müzli, szendvics illatára... csak nem Koreában. Hogy hogy néz ki egy hagyományos reggeli? Rizs, kimchi, valami leves, és olyan főétel, ami ebédként is megállná a helyét. Bizony, a reggeli is főttétel. Érdekes élmény, ahogy reggel 7 órakor egy hal és egy adag kimchi mosolyog vissza rám az algaleves társaságában. De muszáj itt is elmondamom: mindent meg lehet szokni, csak akarni kell, néha erőnkön felül. :D Egyszer egy reggeli alkalmával elvittek minket egy étterembe, ahol egy háromfogásos menüt kellett volna végigenni. A marhahússal megspékelt levest szürcsölgetve próbáltam észben tartani, hogy reggel 9 óra van.

Nehogy valaki meggyanusítson azzal, hogy nem rajongok a koreai étkezési szokásokért, ezúton szeretném bemutatni azt a találmányt, amit azóta is visszasírok, és aminek méltó helye lenne itthon is: CSIRKE! Csirke mindenhol van, de nem ilyen! Koreában szolgáltatásszerűen működik a csirkerendelés folyamata, olyan, mint itthon pizzát rendelni. Bárhol, bármikor, sőt! Ha éjjel felébredve támad kevünk mézes vagy csípős csirkét enni, semmi akadálya. És mi történik akkor, ha kirándulni vagyunk egy pataknák a hegy lábánál, de megkívánjuk a mustáros vagy klasszikus sült csirkét? Gond egy szál se, kiszállítják oda is. Nincs kétség, a koreai sült csirke útjába semmi se állhat. Seperc alatt megérkezik illatozva, szép kis dobozva csomagolva, és darabokban kisütve az ~50 féle bunda közül abban, amiben kértük.

Ha már a kirándulásnál tartunk, egy valamirevaló koreai piknik eleme a kimbap és a ramyeon. Elég szokatlan amikor a természet ölén egy színes műanyag pohárkában lévő száraztésztát felöntünk némi forró vízzel, de ez hozzátartozik a szertartáshoz. :)

Ha viszont nem a természetben járunk, hanem egy piacon vagy az utcán valahol, nem muszáj éttermekig menni, jól lehet lakni az olajban sült street fooddal. Az égvilágon mindent ki lehet sütni bundában, ezt bizonyítja a koreai utcai harapnivalók garmadája. Van sós, van édes, van csípős, van töltött... Valahol az étterem és a street food között foglalnak helyet azok a kis beülős vagy éppen napernyő alá kiülős helyek, ahol sütögetni lehet. Kapunk egy tál apróra vágott húst vagy szalonnát, némi kimchit vagy egyéb zöldséget (hagyma+fokhagyma!), amit magunk süthetük ki az asztal közepén elhelyezett vagy beépített sütőrácson. Az ilyenfajta ételekhez persze a soju is dukál. ;)

Tegyük fel, hogy ráuntunk a koreai konyhára, és más híján egy gyorsétterem felé vesszük az irányt. Hogy a három "nagyot" említsem, mekiből és KFC-ből sok van, de személy szerint Burger Kinget egyet se láttam. Ami viszont közös az előbbi kettőben, hogy alaposan meg kell nézni mit választunk, mert a legtöbb hamburger a koreai ízlésnek felel meg. Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek amikor a hamburgerben rizset találtam :D De vannak bulgogis, kimchis dolgok is, és temérdek halas menü, tehát ha "hagyományos" gyorskaját szeretnénk, akkor az apróbetűket végigböngészni a táblákon nem egy utolsó ötlet.

És a legvégére a legjobbat. :) Létezik Koreában egy édesség, ami engem teljesen levett a lábamról, és meggyőzőtt arról, hogy nem bánnám ha egész nyáron nem kapnék mást enni. Őt úgy hívják hogy seolbing, és társa a bingsu. A seolbing nem más, mint fagyasztott tej hópuhaságúra darálva, a tetején vörösbabpasztával (édes!), rizssütivel, és egy extrán édes sűrített tejöntettel, ami pici kis agyagpohárkában érkezik. Az egész tálalás egyébkét nagyon autentikus. Seolbingot enni olyan érzés, mitha édes, tiszta havat ennénk, ami minden kanálnál szívmelengetően olvad el. :) Persze van ennek is sok változata, gyümöcsös, joghurtos, csokis, pisztáciás, sárgadinnyében tálalt, és még amit csak el lehet képzelni. A bingsu az "eredeti", annyiban más, hogy az alapja nem apróra darált fagyasztott tej, hanem jég. Nem annyira édes, de talán még hűsítőbb.
A seolbingnak egyébént külön üzlethálózata van, ami ugyanezen a néven fut és országszerte talán a legkedveltebb "cukrászda", hiszen nem csak ezeket a hűs csodákat, hanem más édességeket is lehet enni.

A negyedik részben átmegyek közlekedési szakértőbe, és jönnek a full extrás buszok, metróvonalak, és a cuki rózsaszín T-Money kártyák.

Amire senki se számított (+ Az első félév vizsgái II.)

Először is: vége az első vizsgaidőszaknak! :D Ma voltam az utolsó (és legnehezebb) vizsgám, de sikeresnek tekintem, így most másfél hét pihi következik. Aminek nem feltétlenül örülök, de hát ez a magas energiaszinten való létezés velejárója... Ez a mai nap eleve érdekesen indult, már sejtenem kellett volna, hogy ez csak a felvezetés. Vagy éppen az elmúlt 2 hét random döntéseinek és fordulatainak kiteljesedése. Attól függ honnan nézzük.

Reggel már nem tudtam mihez kezdeni, ezért fogtam magam és a tervezettnél 2 órával hamarabb elindultam szép fővárosunkba. Épp az egyik drogériában nézelődtem, amikor egy kicsit idősebb férfi erősen tört magyarsággal, és tétet tennék rá, hogy orosz akcentussal megszólít. Először nem is az egyébként kedves arca tűnt fel, hanem az a fél tonna arany lánc és gyűrű amitől csillogott a tag. :D A feleségének vásárolt volna körömlakkot, de nem tudott dönteni, ezért kikérte a véleményemet. 10 perc alatt sikerült kiválasztanunk az 5 vörös közül azt a vöröset  aminek örülne a kedves felesége. Ez már így a kora délelőtti órákban megalapozta a napomat. 

Tovább baktatva még eintéztem pár dolgot, aztán az egyetem felé vettem az irányt. Szent meggyőződésem volt afelől, hogy a vizsga délben kezdődik, tehát 11-kor már győzedelmes arckifejezéssel üldögéltem az előtérben egy narancs társaságában. Fél 12 körül kijött két srác, és épp azt hangoztatták, hogy "Betippeltem az egészet, ****". Az jutott eszembe, biztos  másik teremben írtak valami szintén karikázós tesztet. Mielőtt mentek volna, még megütötte a fülem a "nyelvtudomány" szó. 

Elfogott a rosszullét. :D Előkaptam a mobilom, és 20 másodperc múlva rohantam az előadó felé. A vizsga kezdete 11 óra. Berontok a tömött terembe, és előrevágtatok a pódiumhoz. Annyira kellemetlen volt a szituáció, hogy azt mondtam, késett a vonatom, és most értem ide, lenne-e még lehetőség megírni a tesztet. Csak nem mondhattam, hogy "Elnézést Tanár úr, 40 perce ülök kint, most esett le, hogy a vizsga egy órával korábban kezdődik." :D (Elnézést kérek!) K.L. nagyon jófej volt, teljes nyugalommal mondta, hogy persze, csak így feleannyi időm lesz rá. Leültetett és kaptam egy tesztlapot. 50 kérdés, feleletválasztós, szemtelenül sok idegen szóval, tehát igyekeztem használni a józan paraszti eszem, aminek a létezésében nem igazán vagyok biztos a történtek után. :D Végül 11:57 perckor beadtam, és az arcomat takarva elhagytam a helyszínt.

Így történt, hogy kis híján megbuktattam magam a Bevezetés a nyelvtudományba c. tárgyból. Egyébként ez az a tárgy, aminek a tanulása (mindössze erős próbákozás) során, a földön hanyatt fekve próbáltam felfogni, hogy miért vannak ilyen és ehhez hasonló példamondatok a füzetemben az amerikai strukturalisták disztribúciós elemzésével kapcsolatban, mint "Szegény degunak elment az esze."

Azt hiszem ezzel méltóan írásba foglaltam ezt a vizsgát, röviden a maradék kettőről: mint mondtam ez a felettébb szórakoztató történéssorozat már két héttel ezelőtt elkezdődött a Tibet buddhista kultúrája c. vizsgával. A számonkérés két részből állt, miután mindenki egyszerre bevonult egy terembe egy kerek asztal köré, megkezdődött a vizsga. Két tételből kellett mindenkinek számot adnia. Ajándékként az elsőt magunk válaszhattuk,  a másodikhoz mondani kellett 3 számot és a Tanárnő valami tibeti számmisztika segítségével mondott egy tételsorszámot, aminek köze nem volt a bediktált számokhoz. :D Mindkettőt ki kellett fejteni írásban, utána átmenni egy kisebb szobába, ahol a Tanárnő elolvasta és belekérdezett. Nagyon hosszúra sikeredett az egész, egy órával később még ott üldögéltünk 4-5-en, de már minden mindegy alapon, teljesen ráérősen. Egyfajta teadélután alakult, miközben a bent lévő alanyt épp kikérdezték. És itt jött a fordulat, ami tudat alatt elültette bennem  a cselekvés magvait (milyen irodalmi). Az egyik lánynál szóba került, hogy két szakot végez egyszerre, ráadásul mindkettőt nappalin, ezért készül elhalálozni a vizsgái miatt a közeljövőben :D

A felettébb jó hangulatban ezt csak konstatáltam, illetve elcsodálkoztam rajta, közben a figyelmemet emelett a bentről kiszűrődő mondatok foglalkoztatták: "Nem baj, a macskák úgyis várnak otthon." "Karalábé, kalarábé." "Ó, én nagyon szeretem a tevepúpokat!" Gyanítom, hogy a kontextust se ártott volna hallani, de szerény teadélutánunkba ezek a foszlányok szűrődtek csak be.

Aztán hazaérve jött az ihlet, aminek az lett az eredménye, hogy 3 napra rá már le is adtam  a jelentkezésemet a felvi.hu-n, sőt nemrég hitelesítettem is. Jövőre elkezdtem a kereskedelem és marketinget levelezőn a BGE-n. Az igazság az, hogy ezzel a gondolattal már tavaly is kacérkodtam, persze azzal nem, hogy egyszerre végezzek két szakot, ezért a következő lett a megoldás: felsőoktatási szakképzés. Ez egyfajta 2 éves, rövidített BA képzés, amit majd folytani szeretnék rendes BA-n, amikor befejeztem a koreai szakot. Mindössze 240 pont kell hozzá, tehát ez a jelentkezés inkább regisztráció, nem versenyhelyzet. Élveztem ezt a félévet, de úgy érzem kiférne még az energiámból, ezért 'majd meglátjuk' alapon bele vágok szeptembertől. Éljenek a közgazdászok. :D Megkaptam már többektől a mentális egészségemre vonatkozó aggódó megjegyzéseket, de mi történhet legrosszabb esetben? Vesztek egy állami félévet. Úgyis a koreai szak élvez prioritást, tehát ezzel csak nyerhetek. 

És akkor jöjjön még pár szó a harmadik vizsgáról, a Japán kultúra és társadalom címűről. Temérdek rémhírt hallottam arról, hogy tele lesz olyan kérdésekkel, amiről szó se volt órán, ezért a facebookos "Ki bukott japkultból?" kérdések olvasása után kellően mártír lelkülettel ültem be megírni a tesztet, főleg, hogy ez nekem nem is kötelező, hanem szabadon választható tárgy volt. Feleletválasztós, az én csoportomban egy kifejtős kérdéssel. Való igaz, hogy több kérdés is volt, aminél nem rémlett még csak hasonló téma se az óráról, de még így is úgy jöttem ki, hogy azért a hármas tuti meglesz. 4-5 nap tűkön ülés után végre megérkezett az eredmény. Nem akartam hinni a szememnek, de ötöst kaptam. A mai napig nem tudom, ez hogy sikerült. :D

És a hőn áhított 4,5-ös átlag is meglett, ennél már csak jobb lehet, ha az utolsó vizsga 3-as, vagy annál jobb. Azt hiszem teljes elégedettséggel zárom ezt a félévet, és már kíváncsi vagyok mi vár rám a következőben.

어디 가노?

Megszakítva egy rövid időre a 'Korea közelebbről' sorozatot: ha az ember lánya belefárad a neves japán írók, költők neveinek és műveinek memorizálásba, nincs jobb megoldás, mint valami olyasmiről írni, ami ha irodalmian akarok hangzani: a kiskanál cukor a koreai nyelv kávéjában. :D Ez pedig nem más, mint a satoori/사투리.

Ez az az esszencia és különlegesség, amitől teljes a nyelv. Miről is beszélek? Röviden és egyszerűen a satoori a koreai tájszólás. A "vidékies beszéd" egyfajta összefoglaló neve, merthogy ebből területenként több is létezik. Ezek azok a szófordulatok, hanglejtések és végződések, amikhez a koreaiul tanulónak tankönyvön keresztül nem nagyon van szerencséje, bár igazán érdemes felcsipegetni pár ilyen megnyilvánulást.

Akik Szöulban és környékén laknak nem igazán használnak satoorit, kivéve persze ha nem vidékről érkeztek, de még akkor is sokan igyekeznek ezt elhagyni, hiszen a fővárosban velem ellentétben :D nem igazán értékelik a standard-ről megfeledkező, heves, lelkes és olyan otthonos érzetet keltő beszédmódot. A satoorit hat részre szokás osztani Dél-Korea régiói alapján persze, hiszen ezek regiolektusok. Ez a hat nem más mint: Seoul/Gyeonggi, Gangwon, Chungcheon, Gyeongsang (Busan), Jeolla és Jeju dialektus.

Busanban különösen sok időt töltöttem amikor Koreában voltam, a szívem csücske lett ez az óceánparti város. Az itteni satoori nagyon jellegzetes és erős, értem ezt úgy, hogy néha az embernek az az érzése támad, hogy a hozzá beszélőnek agresszív hajlamai vannak, persze ilyenről szó sincs, ez mindössze a busani virtus. :D
Következzék tehát a busan satoori néhány, tényleg csak néhány morzsája, és már megint gasztronómiai hasonlat...
Zárójelben megpróbálom a kiejtéshez leghűbb átírást reprezentálni, hogy a koreaiul még nem olvasók is érthessék. (Az 'á'-k és 'é'-k röviden ejtendők!)

                                        Standard                                              Busan satoori
Hova mész?               어디 가?  (Odi ká?)                         어디 가노? (Odi káno?)
Mit csinálsz?               뭐 해? (Mo hé?)                                머 하노? (Mo háno?)
Mit csináltál?              뭐 했어? (Mo hésszo?)                    머 했노? (Mo hénno?)
Ettél már?                밥 먹었어?" (Pab mogosszo?)        밥 묵읏나/밥 문나? (Pab mukünná/munná?)
Haza mész?                 집에 가?  (Csibé ká?)                        집에가나? (Csibé káná?)

Ha valaki Busanban jár, egész biztos, hogy ellátogat a Jagalchi nevű halpiacra. Amint feljön a metrómegállóból optimális esetben a jó kijáraton, szembetalálja magát a piac üdvözlő táblájával, amin ezt lehet olvasni: "오이소, 보이소, 사이소" (Ojszó, bojszó, szájszó), ami azt jelenit: "Jöjjön, nézzen körbe, vegyen". Busanban gyakori, hogy felszólító módban a –세요-ból –이소 lesz, pl. 가세요 (Kászéjó) ⇾ 가이소 (Kájszó).

Ez a pár példácska csak töredék, ráadásul írásban nehéz, sőt megkockáztatom nem is lehet átadni, de hát mire vannak a videók! :D Be is linkelek egyet, amiben nagyon jól lehet szórakozni a video készítőivel együtt azon, mennyire sajátosak ezek a dialektusok. Itt. Természetesen a YouTube ezen felül is bőven ellát minket satoori összeállításokkal, mindenki kedvére válogathat. :)

(A hangeul átírására érzékeny olvasóktól pedig ezúttal is elnézést kérek, de szükséghelyzetben ilyesmihez is folyamodni kell :D)

Az első félév vizsgái I.

Így, hogy lassan a vizsgáim vége felé közeledek, valahogy jobban esik írni róluk. Kevesebb a stressz, bár még 3 így is hátra van, ráadásul az a három, amitől a legjobban tartok. :D De oda se neki, addig is nézzük milyenek voltak az eddigiek.

Korea története 1.:

Nagyon könnyen fel lehetett rá készülni, akinek megvan a tanár úr könyve, és elolvassa az első fejezeteket párszor, netán még órán is figyelt, könnyűszerrel ötöst kap. Maga a vizsga is pofon egyszerű volt. Egyszerre 4-5-en mentünk be, mindenki kapott pár kérdést, majd "köszönöm hölgyeim, a közeljövőben az elektronikus felületen meg fog jelenni egy jeles osztályzat" :)

Ókori és keleti művészettörténet 1.:

Tipikusan az a vizsga, aminek ha nem vettél részt az óráin, akkor keserves lesz a felkészülés a vizsgára, ráadásul hiányos is, mert maga a teszt abból állt, hogy az órán vetített műtárgyak fotóit kellett felismerni, és az azokra vonatkozó kérdéseket megválaszolni. Mivel ez volt a második vizsgám, ezért nagyon készültem rá, és még a Gépeskönyet is végigolvastam, amit a tanárnő forrásnak adott meg, habár ahhoz csak rossz minőségű, fekete-fehér képek tartoztak. De legalább a tudnivaló összegezve van hozzájuk. Vizuális memória kérdése a dolog.

Filozófiatörténet:

Hát mit is mondjak... Teszt jellegű vizsga, a kérdések még rendben is lettek volna, ha a fele nem olyasmire kérdez rá, amiken akárhogy törtem a fejem, nem úgy tűnt, mintha olvastam volna róluk. Jó jó igaz, nem az összes szerző művét olvastam végig, de az összefoglalókat mind, és még így is esélytelennek éreztem minden második kérdést. Azoknál igyekeztem józan paraszti ésszel gondolkodni, de mint kiderült erre nem a filozófia a legalkalmasabb terep. :D Az első vizsgám, amire nem ötöst kaptam, ez enyhén lehangolt. Nem mintha egyetemen ez már ne lenne teljesen mindennapos, de még nem sikerült legyőznöm az ezen a téren támasztott maximalizmusomat.

Összehasonlító vallástörténet:

Konkrét jegyzet/könyv volt megadva vizsgaanyagként, maga a feladat pedig 45 definíció kifejtése, és két esszé megírása volt. Az egyik leíró, a másik összehasonlító jellegű. Bőven volt rá idő, közel 3 óra, de én másfél óra után meguntam és beadtam. Pozitív meglepetésként ért ez a vizsga, ha rendesen készül rá az ember, akkor könnyűszerrel megoldja.

Azt terveztem, hogy a félévet minimum 4,5-ös átlaggal zárom. Még él bennem a remény halvány sugara, de lehetséges, hogy magasra tettem a lécet. :D Az eddigi vizsgák és a korábbi gyakorlatok jegyei alapján egyelőre 4,7-nél tartok, de még most jön az a bizonyos három vizsga, ami fejfájást okoz. De gondolom ez a kifürkészhetetlen jövő szépsége... :)

Korea közelebbről 2. - 7Eleven és társai

A legjobb dolgok egyike Koreában: a kisboltok! Mindenhol ott vannak, mindent lehet bennük kapni, légkondicionáltak (mint minden más az országban :D), az ember szinte ki se akar jönni, olyan jól érzi magát.

A kisboltok legkisboltabbika talán a 7Eleven nevű hely, olyan tipikus 0-24-es üzlet, csak persze koreásabb. Több ilyen típusú bolt is van, mint például a GS25 vagy a CU ('see you' - kreatív). Barátságos bevásárló helyek, tökéletes neonfényben úszva. Az egész ország területén bárhol találunk belőlük, ezért mikor már ötödjére, hatodjára vásárolunk ilyen helyen, egész otthonossá válik.

Ahogy belépünk, az első dolog, ami az ember szemébe ötlik, hogy az (általában) üvegfal mentén lát egy könyöklőt vagy akár kis asztalokat is. És itt jön képbe, hogy miért is több ez a kisbolt, mint holmi sarki abc. Ha sikerült a sorok között úgy áthaladnunk, hogy nem tömtük tele a kezünket mindenféle édes vagy sós snack-kel, a temérdek finomabbnál finomabb jégrémmel, akkor ideje a hűtőpult felé venni az irányt, ahol kereshetünk valami táplálóbbat, vagy kiválaszthatunk egy szimpatikus csomagolású ramyeont, és a boltban elhelyezett termoszból forró vízzel felöntve leülhetünk vacsorázni. :)
Azt kell, hogy mondjam, ide mindenképp esténként, sötétedés után érdmes jönni. Nagyszerű hangulata van, nem beszélve a páratlan koreai éjszakai életről. Sehol nem áll le semmi és senki este 10 után, sőt teljesen megelevenednek a kivilágított utcák. Hiszen ilyenkor van a legtöbbeknek ideje kimozdulni kicsit, meg hát, Koreában nem alszunk 11 óra, éjfél előtt. :)

Két kedvencem az ilyen helyekről: az egyik tulajdonképpen egy kb. joghurt méretű ízesített tej, leggyakrabban banános vagy epres ízben lehet megtalálni, gyümölcsökhöz köze nem sok van, de kellően cukros, hogy mindig venni akarjunk belőle egyet. Apropó gyümölcs... magyar viszonylatban méregdrága Koreában. A leggyakoribbak nyáron a barack, szőlő, dinnye és körte. Talán még akkor járunk a legjobban ha barackot veszünk vagy szőlőt, ugyanis egy dinnyéért néhol 6.000 forintot is ott kell hagyni. Ugyanígy az alma is, nem is nagyon találjuk kilós kiszerelésben, gyakoribb, hogy egyesével vagy négyesével külön csomagolva lehet kapni. A koreai szőlő viszont mindent megér! Mézédes, nagyszemű és tökéletes. Ha nagyon gyümölcsre vágyunk, de pénz híján, akkor gyors megoldásként a gyümölcslé működik, bár az se olcsó mulatság. A másik finomság egy hűtött gyümölcskoncentrátum, amit az eladó egy pohárban, jéggel keverve készít el helyben.

Ami még megér egy misét Koreában, az a kenyér. Illetve az annak elnevezett jelenség. Kenyér, mint olyan, arrafelé nem létezik. Helyette van az európai trend, a toastkenyér, és a többi péksüti (ezek legfőbb előfordulási helye a Paris Baguette nevű pékség, ahol helyben is le lehet ülni falatozni). Előbbit nyugodt szívvel eszegethetjük akár magában is, ugyanis olyan édes, hogy beillik kalácsnak, és 3 hét után is bizarr módon tökéletes puha és friss, jó, hogy nem kel életre. :D Ugyanez igaz a többi pékárura is. Kinéztem egy szimpatikus paradicsomosnak kinéző baguettet, beleharapva szomorúan kellett konstatálnom, hogy édes. Koreában a paradicsom egyébként gyümölcs. Ez igaz általában a legtöbb ételre is, sokszor éri a magyar konyhához szokott éhezőt meglepetés. Még a pizzafeltét is három alkalomból kétszer édeskés, van valami élénk sárga színű szósz rajta, amitől még az ember keze is összeragad.

Szintén kisbolt, bár más jellegű a Daiso. A neve azt jelenti, hogy "minden van" egy kis tájszólás segítségével (다 있어=다이소). Ezeket a helyeket nagyon szerettem, a nagyobbak többszintesek, de az egyszintesekben is mindig 3 részleget találunk. A snackek és egyéb nyalánkságok, a lakberendezési apróságok és kacatok, és a tisztálkodási szerek, smink és szépészeti termékek. Nagyon jó áron lehet mindent beszerezni, ilyen kis eurós boltok. Közel 30 darab kézkrémmel jöttem haza, de hozhattam vona még harmincat, olyan jók és finom illatúak. :) Ez az a hely, ahol mindig találsz valamit, amire nincs szükséged, de muszáj megvenned, mert milyen aranyos, vagy milyen kreatív. A kedvencem a külön kimchis műanyag dobozoknak fenntartott polc. :D

Elég egyszerűen sminkelek, de ekkora mennyiségű és választékú szépségápolási termék láttán leesett az állam és felcsillant a szemem. Valami elképesztő, hogy mennyi üzlet szakosodott a szépségiparra. The Face Shop, Nature Republic, Body Shop, Missha, Etude House (mindenhol rózsaszín Barbie kastély jellegű, egyébként varázslatos kis üzlet), és még sorolhatnám. Ráadásul ezek az üzletek nem csak önállóan  működnek, hanem a nagy bevásárlóközpontok belső terében is zsúfolva vannak. Ha ott veszel valamit, azt nem is a pénztárnál, hanem helyben lehet kifizetni.
Mindig mindenből van egy próbatermék! Még a tusfürdőkből és hajkondicionálókból is, utóbbiakból nem igazán értem, miért. :D Ez azt jelenti, hogy ha frissen mosott arccal bemegyek, teljes sminkkel és testáplótól, parfümöktől illatozva távozhatok, és mi sem természetesebb.
Irigylésre méltó, de egyben döbbenetes is, hogy a koreai lányok és fiúk(!) mennyi időt töltenek a bőrükkel, hajukkal, és sminkjükkel. Bár igaz, hogy nagyon jó minőségű termékeket lehet kapni hihetetlenül széles választékban. Csak hogy érzékeltessem mekkora húzóágazat ez, még a KakaoTalk-ról ismert figurákkal is reklámoznak parfümöket, alapozókat stb. Teljességgel a mindennapok esszenciális része a szépségápolás néha extrém szintje.

Legközelebb arról írok, milyen árakon mit lehet enni Korea szerte, és hogy hogy kerül a rántott csirke a patakhoz... ;)

Korea közelebbről 1.

Naivan azt hittem, majd a vizsgaidőszakban mennyi de mennyi időm lesz blogot írni, úgyse kell órákra járni. Szép gondolat, kár, hogy nem így van. :D De most épp itt az ideje elkezdeni ezt a sorozatot az első résszel, hiszen már közel egy hete "érkezik nemsokára".

Nem arról van szó, hogy ne lenne a koreaiak között sok idealista, a fellegekben járó sorstársam, de ki kell jelentenünk, hogy bizony ők a "földön élnek". Szó szerint.

Ha az ember betéved egy koreai lakásba meglepetés fogja érni, ugyanis nagy valószínűséggel a földön foglalhat helyet egy csinos kis habszivacson, vagy egyenesen a padlón, ami persze az esetek nagy részében fűtött, tehát nem kell aggódni. Európai szemmel akár bútorozatlannak is tűnhet egy lakás, mert nem zsúfolja tele a teret a sok szék, asztal, kanapé.

Evésnél is a földre lehet telepedni egy alacsony asztalka köré, és nem kell sokat menni, ha utána pihenni akarnánk. Mindössze le kell teríteni egy-két réteg vékony matracot, a két hónap alatt összesen háromszor aludtam ágyon, a csontjaim eleinte hevesen ellenkeztek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lennének ágyak Koreában, talán inkább csak arról van szó, hogy mi sem természetesebb, mint bármikor bármit a földön végezni, ami maga nem számít koszosnak, mint itthon sokszor! Itt jön képbe a koreai varázseszköz: a nedves törlőkednő. :D Az égvilágon mindenhol előkerül és seperc alatt megtisztít minden felületet, ahova ülnénk, ahol ennénk vagy aludnánk. Ráadásul cipővel nem lépük be a házba, még az előtérbe se, tehát eleve elkerülhető, hogy bármi koszos, sáros legyen.

Ami nekem talán a legtöbb meglepetést okozta a ház részei közül az a konyha. Nem is tudom hogy a kés konkurrenciájaként használatos ollóval vagy a bitang erős, nem habzó mosószerekkel kezdjem. :D Bizony bizony. Koreában az olló nem csak papírvágásra van ítélve, hanem azzal lehet megfelelő hosszúságúra vágni a tésztát, feldarabolni a húst és társait. Aki pedig szereti a habos, illatos mosogatószereket és a puha szivacsot, az el fog szomorodni, mert mosogatás alkalmával ami rendelkezésére áll, az egy anyagdarab vagy egy fémszálas dörzsi-szerű alkalmatosság és az erős mosogatószer, akit nemes egyszerűséggel marószernek hívtam :D, ami bár szinte nem is habzik, de  csendesen mindent leszed, még a gyanútlan mosogató bőrének felső rétegét is nagyobb mennyiségeknél.

Ami nem hiányozhat egy koreai konyhából, az az elektromos rizsfőző, mindig és mindnehol, és a méretes műanyagdobozok a kimchinek. :) Ami pedig mindenképp hiányzik az a sütő. Ha belegondolunk, nincs is olyan étel, amihez szükség lenne rá, de azért az ember lányának hiányérzete támadhat. Mindet főzhetünk, de ha sütni támadna kedvünk, akkor maximum szalonnát mehetünk sütögetni egy vendéglőbe.

És végezetül a fürdőszoba. Percekig bizonytalnul méregettem a velem szemben álló mosógépet. Kerestem rajta az ajtót, de el kellett fogadnom, hogy tényleg felül lehet csak bedoblni a ruhákat. Nosztalgikus hangulatom lett tőle, utoljára a nagymamám régi mosógépe volt felültöltős.

Amit még muszáj megemlítenem, mert sokáig nem tudtam napirendre térni felette, az a mindennapos hajmosás. Nem értettem, hogy ez mire jó, de van egy olyan sejtésem, hogy a tisztaságra való különösen magas igényük követeli meg ezt a tevékenységet. Viszont az teljesen természetes, ha vizes hajjal megyek ki a házból, vagy ha ventillátor előtt szárítom a hajam. Hajszárító, ugyan. :)

Előzetes következik. :D

A mindenre képes koreai kisboltokkal, és a kenyér problémakörével folytatom legközelebb. Előtte gyorsan legyűrök még egy vizsgát. :)