Fémjel nélkül

Nem értek a politikához, nem látom át egy felsőoktatási intézmény érdekeit, és működésének elveit. Nem tudom, ki milyen döntést hozhat. Még csak az sem az én dolgom, hogy megkérdőjelezzek bizonyos döntéseket. De egy valamit én is látok, mi is látunk: ha valami úgy történik, hogy egyik nap még senki se számol vele, és másnapra megtörténik egy igen nagy törést hagyva maga után, akkor valami nincs rendben. Nagyon nincs.

Nem foglalhatok itt állást, nem fejthetem ki azokat a dolgokat, amiket azóta tanáraimtól hallottam ezzel kapcsolatban. Nem mesélhetek arról, hogy azóta kik milyen lépéseket tettek, nem is tudok mindről. Még csak azt se mondhatom el, hogy saját szaktársaimmal és barátaimmal mire jutottunk, amikor körben ülve próbáltunk rájönni, mi a csoda történik. Láttam már tweetet erről a dologról twitteren, rövid hírt egy hírportálon, ezeket nem fogom reklámozni, bárki rákereshet. Hivatalos üzenet és értesítés még nekünk se érkezett. Én csak azt adom át, amit elsőkézből kaptam.

"Tisztelt Hallgatók,

Sajnálattal értesítem Önöket, hogy 2018. január 1-től nem tudom folytatni oktatói tevékenységemet az ELTE Bölcsészkarán.

Ennek okait nem tudom részletesen kibontani, de azok a szakos hallgatói érdekképviselők, akik októberben részt vettek a legutóbbi Intézeti Tanácsülésen a koreanisztika doktori programról szóló megbeszélésen már bizonyára érezhették ennek előszelét.

Az elmúlt időszakban egyre nehezebben tarthatóvá vált helyzetem az egyetemen: olyan szintű állandó felső pressziót kell elszenvednem, ami mellett képtelen vagyok folytatni oktatói munkámat.

Az elmúlt tíz év során hatalmas élmény volt számomra, hogy a koreai alapképzést kidolgozva és akkreditáltatva, majd a koreanisztika mesterképzést kidolgozva és akkreditáltatva, legutóbb pedig a koreanisztika doktori programot kidolgozva egy új tudományág magyarországi bevezetésében vehettem részt. Rendkívül fájdalmas számomra, hogy olyan helyzet alakult ki, amelyben a megkezdett munkát folytatni nem tudom.

Mindegyiküknek minden jót kívánok, és elnézésüket kérem, hogy tanulmányaik során nem tudom tovább kísérni Önöket.

Csoma Mózes"

Mint mondtam, még mi sem kaptunk senkitől hivatalos értesítést, sem információt arról, hogy mi lesz a jövőben. Hogy ki fogja átvenni a Tanár úr helyét, és folytatni, illetve megpróbálni folytatni 10 év munkáját. Hogy az óráit ki és hogyan fogja nekünk megtartani, egyáltalán átadni azt a tudást, amit ő a képzés keretében nekünk meg akart tanítani. Hazudnék, ha azt mondanám nyugodtak vagyunk, és nincsenek kétségeink, vagy nincs valamiféle düh bennünk a helyzet miatt.

Amit viszont ki merek jelenteni: ezzel a történéssel nem tudok jobb kifejezést találni egy fémjel került le a magyarországi koreanisztikáról.

Én remélem a legjobban, hogy majd a tavaszi félév bejegyzéseit a megszokott vidám hangnemben tudom folytatni. Kicsit így is úgy is másként, de azért na. :)