Csak stílusosan + megtudtunk valamit

Részemről lezártnak tekintem a mostani vizsgaidőszakot, holott igazából hétfőn kezdődött. A múlt héten 6 vizsgát vagy tesztet írtam 5 nap alatt, ami mit ne mondjak, nem volt a kedvencem... DE nagyon megérte, mert cserébe csak 3 vizsgám maradt az igazi vizsgaidőszakra, ebből egyet letudtam tegnap. :) Lehet irigykedni. :D De most hagyjuk is a számokat, mert nem erről akartam beszámolni.

Úgy tűnik, hagyománnyá vált, hogy Cs tanár úrral kapcsolatban mindig meglepetések érnek. És nem, most nem a legutóbbi eseményekre gondolok, azon túl kell lépni. Ha csak a tavalyi akciónkra visszaemlékszem, amikor kérvénnyel a kezünkben rohantunk megtalálni a tanár urat a Kálvinon, vagy amikor "ötös fejében" kellett visszapakolnunk a szakdolgozatokat a könyvtárba, régi szép idők... :D Mintegy stílusos búcsú, újabb emlékkel bővült a tárház tegnap is.

A világ legnagyobb nyugalmával álltak sorban olyan fél órája, hogy felvegyek pár fotót az egyik bevásárlóközpontban. Volt még 40 percem a Korea története 3. szóbeliig, ami ugye Cs tanár úr tárgya. Ekkor hívott fel az egyik barátnőm, és kérdezte, hol vagyok. Miután helyzetjelentést adtam, közölte, hogy a tanár úr már elkezdte a vizsgát, 10 ember már be is ment. :D Vetettem egy szomorú pillantást az előttem álló már csak 4 emberre, és a mögöttem lévő kígyózó sorra, majd egy hirtelen mozdulattal kirontottam a sorból és elrohantam a metró felé. Levegőt kapkodva beestem a második turnusra, és kaptam egy halvány ötöst.
Cs tanár úr decemberi vizsgáit mindig "belengi  a karácsony szelleme", hát most még beljebb lengte, ha fogalmazhatok így. :D Nos, így kell stílusosan távozni. :)

Kicsit komolyabb téma, szintén tegnapi esemény. B tanárnő gyűlést hívott össze a koreai szakosoknak, mesterszakosoknak. A gyűlésre nem egyedül érkezett, az intézetigazgató is eljött. Furcsa volt a légkör. Az intézetigazgató röviden felvázolta a helyzetet, újat nem mondott, szóval nem lettünk okosabbak. Elmondta azt is, hogy nem tudott ilyesfajta felsőbb presszióról, a tanár úr távozása hirtelen jött, előzetes problémamegoldási kezdeményezés nélkül, ő se tudja a valódi okot. Engedtessék meg nekem, hogy kételkedjek egy icikepicikét... Arról biztosított minket, hogy nem kell aggódnunk a szak jövője miatt, nem kell új szakot keresnünk, minden tőlük telhetőt megtesznek. Azt is kérte, hogy legközelebb hozzá forduljunk, és ne a médiához, szóval psszt! :D

Na, de amiket megtudtunk: megnyugtatóak a kilátások, az új tanszékvezető B tanárnő lett. Én személy szerint örülök ennek, a tanárnőt egy nagyon lelkes, alapos és elhivatott tanárnak ismertem meg. Természetesen bővült az óraadók köre, több tanár is fog minket tanítani pl. a Kínai Tanszékről. Breaking news: Osváth Gábor tanár úr is vállalt órákat, visszatér ilyen forában az ELTE-re! Ez nekem hatalmas öröm, sose gondoltam volna, hogy tőle is tanulhatok majd. :) O tanár úr már nyugdíjas, szakterülete a nyelvészet és a koreai irodalom, ő írta azt a nyelvkönyvet is, amiből elkezdtem koreait tanulni. :) Ha minden igaz, a Korea története órákat is ő fogja tartani. A tanegységlistában lehetnek majd változások, de a főbb területek megmaradnak.
Összességében ezek igazán jó hírek, úgy érzem izgalmas lesz a következő félév.

Fémjel nélkül

Nem értek a politikához, nem látom át egy felsőoktatási intézmény érdekeit, és működésének elveit. Nem tudom, ki milyen döntést hozhat. Még csak az sem az én dolgom, hogy megkérdőjelezzek bizonyos döntéseket. De egy valamit én is látok, mi is látunk: ha valami úgy történik, hogy egyik nap még senki se számol vele, és másnapra megtörténik egy igen nagy törést hagyva maga után, akkor valami nincs rendben. Nagyon nincs.

Nem foglalhatok itt állást, nem fejthetem ki azokat a dolgokat, amiket azóta tanáraimtól hallottam ezzel kapcsolatban. Nem mesélhetek arról, hogy azóta kik milyen lépéseket tettek, nem is tudok mindről. Még csak azt se mondhatom el, hogy saját szaktársaimmal és barátaimmal mire jutottunk, amikor körben ülve próbáltunk rájönni, mi a csoda történik. Láttam már tweetet erről a dologról twitteren, rövid hírt egy hírportálon, ezeket nem fogom reklámozni, bárki rákereshet. Hivatalos üzenet és értesítés még nekünk se érkezett. Én csak azt adom át, amit elsőkézből kaptam.

"Tisztelt Hallgatók,

Sajnálattal értesítem Önöket, hogy 2018. január 1-től nem tudom folytatni oktatói tevékenységemet az ELTE Bölcsészkarán.

Ennek okait nem tudom részletesen kibontani, de azok a szakos hallgatói érdekképviselők, akik októberben részt vettek a legutóbbi Intézeti Tanácsülésen a koreanisztika doktori programról szóló megbeszélésen már bizonyára érezhették ennek előszelét.

Az elmúlt időszakban egyre nehezebben tarthatóvá vált helyzetem az egyetemen: olyan szintű állandó felső pressziót kell elszenvednem, ami mellett képtelen vagyok folytatni oktatói munkámat.

Az elmúlt tíz év során hatalmas élmény volt számomra, hogy a koreai alapképzést kidolgozva és akkreditáltatva, majd a koreanisztika mesterképzést kidolgozva és akkreditáltatva, legutóbb pedig a koreanisztika doktori programot kidolgozva egy új tudományág magyarországi bevezetésében vehettem részt. Rendkívül fájdalmas számomra, hogy olyan helyzet alakult ki, amelyben a megkezdett munkát folytatni nem tudom.

Mindegyiküknek minden jót kívánok, és elnézésüket kérem, hogy tanulmányaik során nem tudom tovább kísérni Önöket.

Csoma Mózes"

Mint mondtam, még mi sem kaptunk senkitől hivatalos értesítést, sem információt arról, hogy mi lesz a jövőben. Hogy ki fogja átvenni a Tanár úr helyét, és folytatni, illetve megpróbálni folytatni 10 év munkáját. Hogy az óráit ki és hogyan fogja nekünk megtartani, egyáltalán átadni azt a tudást, amit ő a képzés keretében nekünk meg akart tanítani. Hazudnék, ha azt mondanám nyugodtak vagyunk, és nincsenek kétségeink, vagy nincs valamiféle düh bennünk a helyzet miatt.

Amit viszont ki merek jelenteni: ezzel a történéssel nem tudok jobb kifejezést találni egy fémjel került le a magyarországi koreanisztikáról.

Én remélem a legjobban, hogy majd a tavaszi félév bejegyzéseit a megszokott vidám hangnemben tudom folytatni. Kicsit így is úgy is másként, de azért na. :)

Helyzetjelentés 2 - Itt vagyok

Fél év telt el azóta, hogy utoljára írtam ide valamit. Kis híján szem elől vesztettem azt a motivációt, ami elindított, amikor elkezdtem írni ezt a blogot. A célt, hogy betekintést nyújtsak abba, milyen a koreai szak, és ezekkel a legtöbbször szórakoztató kis történésekkel, na meg a tárgyakról való beszámolókkal megfeleljek az érdeklődők kíváncsiságának. Röviden, hogy megalkossam azt, amit én is szívesen olvastam volna évekkel ezelőtt. :)

Bevallom töredelmesen, nem feltétlenül néztem volna rá a blogra, ha nem történik valami a napokban, ami mindenkit váratlanul ért, és hogy őszinte legyek, azóta is egyfajta pánikhangulatot és értetlenséget tart fenn a koreai szakon... Erről írni kell. A következő bejegyzések egyikében meg is fogom tenni.
De ez most inkább hadd legyen annak a terepe, hogy picit utolérjem magamat, és persze hírt adjak arról, hogy folytatom a blogírást, és hogy megköszönjem, hogy ennyien olvastátok a bejegyzéseimet eddig is. :) Szóval ahelyett, hogy éppen  a vizsgákra készülnék, amik jövő héten kezdődnek, engedtem az ihletnek, hogy most rögtön kiírjam ezt magamból. És most, ahogy gépelek, rájöttem mennyire hiányzott... egyszerűen szeretek írni, és hiba volt elhanyagolni a blogot, de talán ennek is megvolt a maga oka.

Ahogy gyorsan végigpörgettem a legutóbbi témákat, látom, hogy amit mindenképp sütrgősen pótolni fogok, azok a tárgyleírások, és majd nemsokára a harmadik vizsgaidőszakról is beszámolok. Elvégre itt vagyok mindennek pont a közepén. Másfél éve kezdtem el, és másfél év van hátra a koreai szakos tanulmányaimból.

Újult lendülettel, és egyfajta kötelességtudattal is, következzenek az új bejegyzések, örülök, hogy velem tartotok. :)